2019 évértékelő: skálázás 200 millión túlra
bevezető
Minden évben készítek egy összefoglaló cikket, visszatekintve az előző év haladására, az elbaltázott lehetőségekre és az elért célokra azért, hogy rendezzem és megosszam a tanulságokat.
Az alábbi linkeken éred el a korábbi évek összefoglalóit:
2018. évértékelő: 0-ról évi 135 millióig 6 év alatt
Annak idején úgy döntöttem, hogy „Görög Ádám évértékelője 2017/2018/2019” helyett olyan címekkel jelentetem meg ezeket az évértékelőket, amik tudom, hogy megosztóak lesznek.
Ezzel elfogadtam, hogy nyilván lesz, aki felvágásnak fogja értékelni, de remélem mindenki belátja azt is, hogy így nyilván jóval többen olvassák el a cikkeket.
Remélem hasznos kapaszkodókat és inspirációt fog jelenteni számodra a 2020-as tervezéshez, és segítségedre lesz abban, hogy a legtöbbet hozd ki az előttünk álló évből!
a helyzet 2019 elején
Miután sikerült a 2018-as évet egy szép eredménnyel zárni, felmerült a kérdés: merre tovább?
Annak idején 19 évesen, amikor napi 1200 ft-ból éltem, kitűztem azt a naiv célt, hogy 25 évesen ott fogok tartani, hogy veszek egy Lamborghinit.
Ez persze elsőre viccesen hathat, de ami még viccesebb, hogy végül nekem sikerült is megteremtenem ennek a feltételeit.
Szerencsére idő közben kinőttem ezt a célt (amit a bizonytalanságom és egy súlyos kompenzálásra való vágy szült annak idején), de 2019 elején ott álltam egy korábban őrültnek tűnő mérföldkőnél, amit sikerült elérnem.
Bár már jóval korábban is tudtam, hogy végül nem fogom meghozni ezt a döntést, de ha valami 6 éven keresztül meghatározza, hogy milyen léptékben gondolkozol, és hirtelen vége, nincs többé, akkor kell egy kis idő, amíg az ember magához tér.
3 lehetőséget láttam magam előtt:
1, Nyugdíjba megyek, és csak a passzív jövedelmemből élek
2, Elverem az összes pénzt autókra, nőkre, utazásra (ebben a sorrendben)
3, Felhasználom mindazt, amit elértem arra, hogy valami nagyobbat építsek
Természetesen a harmadik lehetőséget választottam, de rá kellett jönnöm, ez még nem elég a céljaimhoz.
Több pénzre, több tapasztalatra és nagyobb csapatra volt szükségem – ezért a 2019-es évet teljes egészében ennek a megteremtésére szántam.
Egész évben azért törtem magam, hogy amikor elkezdünk kockázati tőkésekkel tárgyalni, akkor én nagy tőkével, szép eredményekkel a hátam mögött tudjak odamenni, és hogy, azt mondhassam nekik:
„Látjátok? 26 évesen mindezt elértem, és nem elköltöttem, hanem megőriztem, hogy ebbe beletehessem mindet – de még többre van szükségem, hogy a 100x-osára tudjam növelni.”
Ehhez a 2019-es évet még végig kellett hajtanom, hogy dolgozzam a gyengeségeimen és azon, hogy az erősségeim még jobban érvényesülni tudjanak.
a helyzet 2019 VÉGÉN
Rázós év van mögöttem, elsősorban azért, mert most kezdtem el több embert felvenni, és sok új dolgot kellett megtanulnom ezzel kapcsolatban (sokszor pedig nem teljesítettem jól).
2018-ban még úgy álltam a dolgokhoz, hogy minden bevétel személyesen az enyém, legfeljebb pár embert megfizetek, hogy besegítsenek nekem.
Idén el kellett távolodnom attól, hogy úgy tekinteni magamra, mint aki viszi a hátán az egész boltot. Át kell állnom arra, hogy én vagyok, akinek a fő dolga az, hogy szétossza és felügyelje a feladatokat, illetve a jutalmakat.
Voltaképpen egy teljesen új szerepkörbe kellett belenőnöm, miközben minden korábbi kötelezettségemet is teljesíteni kellett.
Határozottan nem volt könnyű.
Összességében 4 fő területen akartam fejlődni az év során:
1, Pénzügyi tőke felhalmozása (nagyobb eredményekkel és több pénzzel a bankban elérhetővé válik egy teljesen új szint a vállalkozásokban)
2, Csapat kialakítása (új emberek felvétele és az ő készségeik fejlesztése, valamint feladatok/szerepkörök delegálása)
3, Infrastruktúra építése (kész megoldások kialakítása, amikre lehet támaszkodni a későbbiekben, pl. folyamatok kidolgozása, webshopok elkészítése, gyártók találása)
4, Tapasztalat gyűjtése (egy dolog, hogy valaki képes megcsinálni valamit, más az, hogy jól meg tudja-e csinálni, ehhez pedig „belsős”, első kézbeli tapasztalatra van szükség – ezért indítottunk el egy sor kisebb tanulóprojektet)
Az anyagiakat lehet a leglátványosabban bemutatni, és persze sokan ezért kattintanak.
Az év nagy része új dolgok tanulásával, új jövedelemforrások kiépítésével tellett, ezért is ilyen „rossz” a növekedés. Soha nem volt még, hogy a vállalkozásom duplázásnál kevesebbet nőtt volna, most pedig tavalyhoz képest a fenti ábra 50% alatti növekedést mutat.
A valósághoz hozzátartozik, hogy ebben nincsenek benne a Gyorsítósáv 8.0 részletfizetései, amik valójában 2019-hez tartoznak még.
Továbbá nincsenek ábrázolva azok a jövedelmek sem, amik nem rendelés alapján történtek (tehát mondjuk affiliate kifizetések, vagy sok esetben valaki csak egy utalást küld, nem ad fel rendelést).
Év elején már egyértelmű volt, hogy a fő fókuszt a bővülés fogja jelenteni, amit az árbevétel és a profit is meg fog szenvedni. Addigra már nem volt értelme anyagiakban mérni a haladást, hanem egyszerűen új lehetőségeket akartam kibontakoztatni.
Az igazság az, hogy minden új projektünk nehézségekkel és kihívásokkal járt, nekem is sokat kellett tanulnom, és nem minden erőfeszítés járt sikerrel.
De mostanra nagy előrelépések történtek ezzel kapcsolatban, úgy érzem, hogy készen állunk arra, hogy 2020-ban példátlanul gyorsan terjeszkedjünk:
-6 új embert vettem fel a 2018 végi 3 mellé, de 3 embertől el is kellett búcsúznunk az év során, így most összesen 7-en vagyunk velem együtt – de ez a csapat már nagyon jól működik együtt
-sikerült egy nagy „hadikincstárat” felhalmozni, amit a jövő évben teljesen a növekedésre akarok felhasználni (a TACIT teljes hirdetési büdzséje ennek kb a huszada volt idén, tehát gyorsan fogunk bővülni)
-mostanra helyére került egy sor folyamat, tapasztalat és készség, amik lehetővé tesznek egy nagyobb vállalkozást is, köszönhetően a több felépített márkának és rengeteg klienssel való munkának
-az idei évben elértem az utolsó céljaimat is itthon – az év végére tényleg nem maradt olyan professzionális célom, amire azt mondom, hogy itthon meg akarom csinálni/el akarom még érni
Az egész év egy nagy előkészítő munka volt, és bár menet közben sikerült megduplázni a tavalyi eredményeket, az igazán érdekes dolgok csak 2020-ban jönnek majd.
2019: mi sikerült jól?
Elindult a DayDesign tervező
Egy teljesen új terméket vezettünk be itthon, amit le kellett fejleszteni a nulláról és meg kellett ismertetni a piaccal.
Én magam is végig használtam az utolsó negyedévben, és nagyságrendekkel többet jegyzeteltem, mint bármikor korábban.
Összességében elmondhatom, hogy (még én is) sokkal tudatosabban osztottam be így az időmet.
Amikor ez a cikk elérhetővé válik, lassan eladjuk az első 1000 db tervezőt, és kiváló visszajelzéseket kaptam azoktól, akik használják.
Ez volt az első új projekt, amit elindítottunk, és amiből rengeteget tanultunk – talán túlvállaltam magam elsőre, mert tényleg mindent a nulláról készítettünk el, viszont kétségtelen, hogy a rengeteg szívás meghozta az aranyat érő tapasztalatokat.
Amellett, hogy remélhetőleg sok száz embernek a tervezővel sokkal-sokkal több fér a 2020-as évébe, több, mint 1 millió forintot fizettem be a Kiva.org-ra jótékonysági projektek támogatására.
Elindult a terra case
A fő projektünk a jövőben a Terra Case lesz, a biológiailag lebomló telefontokok, amiknek a megvásárlása után 3 kg műanyagot eltávolítunk az óceánokból.
Ez a termék eredetileg csak egy gyors ötletként merült fel talán október elején, hogy csinálhatnánk egy vállalkozást a Pela Case mintájára (kicsit vegyítve a 4ocean karkötőmárkával a pozicionálást).
A mi részünkről szó szerint pár hét alatt elkészült minden, de a gyártás belecsúszott a karácsonyi szállításokba, így nagyon későn kaptuk meg a termékeket.
Önmagában egy olyan vállalkozásért, ami csak sok pénzt termel, igazából nem hajtanám magam, ezért olyan fontos, hogy legyen egy kapcsolt ügy is, ami szerintem a következő 10 év meghatározó témája lesz.
Elindult a KARMA VIDA
Régóta akartam egy tisztán jótékonysági vállalkozást is, amiből egyszerre sokat lehet tanulni.
A jótékonysági karkötő egy bevált „üzleti modell”, egyben tökéletes termék az online árusításhoz, úgyhogy nagyon-nagyon sok tervezgetés után végre minden összeállt.
A Karma Vidával 4 remek alapítványt (a Bátor Tábort, a Magyar Élelmiszerbankot, a Myforest.hu-t és az Emlőrák Gyógyításáért Alapítványt)támogatunk a profit 100%-ával.
Eközben pedig egy egyedi, prémium karkötőmárkát is létrehoztunk – tudtam, hogy egy szokatlan, jellegzetes megjelenésű terméket akarok, nem csak valami átlagosra rányomni, hogy „ez jótékonysági karkötő” és úgy eladni.
Ezzel a projekttel nagyon sokszor kerültünk zsákutcába, mivel sokszor túl bonyolult megoldásokat akartam, de pont ez tette lehetővé, hogy a többivel már késlekedés nélkül, nyílegyenesen tudjunk haladni.
Elindult a MANTRA VIDA
A Karma Vidával párhuzamosan építettük ezt, mivel mindkét fajta karkötő tetszett nekünk.
Tehát leklónoztuk az addig elkészült Karma Vida oldalt, és kicsit más színekkel és márkajegyekkel megvalósítottuk.
Ez az oldal volt a karácsonyi időszak alatt az, amin rengeteg dolgot teszteltünk.
A Mantra Vida remek példa, hogy egy webshop elkészítése után már villámgyorsan lehet többet is csinálni, és valóban lehet amerikai vállalkozásokat itthon sikeresen megvalósítani.
2020-ban is sok tesztelés vár erre a márkára, sok disztribútort akarunk bevonni (boltokat és webshopokat egyaránt), és ahogy egyre több adatunk van, úgy egyre több tesztet is tudunk majd csinálni.
INGYENES TARTALMAK
Ez az év nagyon produktív volt ingyenes tartalmak terén, ami mindig is egy fontos sarokköve volt a vállalkozásomnak.
Nem készítettem annyi videót idén, mint szerettem volna (a fizetős anyagokra ment az energiám 80%-a), de szerencsére így is remek anyagok készültek, jópár különböző formátumban.
-a Lifestyle Vállalkozás csoportban rengeteg hosszabb és nagyon sok rövidebb értékes poszt került fel az év során
-3 hónapon keresztül mentek a #HÉTVÉGIHARCOS hírlevelek (sajnos ez az év végi promóció áldozatául esett, az év utolsó hónapjaiban már képtelenség lett volna összeállítani őket – itt megtalálod az archívumot
-több interjút is készítettünk idén, például Dallos Zolival és a Biznisz Boyz podcasttel, amikre remek visszajelzéseket kaptam
-számos nagyobb, átfogó anyagot készítettünk, mint például az egyéni vállalkozás indításáról szóló cikk, a vállalkozás adatbázis vagy a vállalkozóknak szóló olvasólista
-jópár ingyenes webinart tartottam, ahol volt lehetőség kicsit jobban belemenni szakmai dolgokba:
Hogyan skálázd a vállalkozásod havi 6-ról 7 számjegyre?
Értékesítési szövegírás a gyakorlatban
5 pillér, amire a 150 milliós vállalkozásomat építettem
Hogyan találj variációkat a vállalkozás ötletedre?
-és persze a Youtube csatornámon összesen 25 új videó vált elérhetővé, amik közül több is gyorsan a legnézettebb tartalmaim közé került
A GYORSÍTÓSÁV FEJLŐDÉSE
Ez az év volt az, amikor a Gyorsítósáv tréning elnyerte azt a formáját, aminek elképzeltem eredetileg – arról nem is beszélve, hogy 2019-ben megduplázódott a résztvevők száma.
Szürreális, hogy mennyit tanultam a 3,5 évvel ezelőtti állapothoz képest, de ezt nem is lehetett máshogy elérni, csak 1600 ember kérdéseinek a megválaszolásával.
Mostanra olyan dolgokat csináltunk meg, mint sehol máshol a világon:
-vállalkozásokat építettünk és lépésről-lépésre megmutattunk minden részfolyamatot
-elkezdtük működtetni őket, és most minden marketingeredményt megmutatunk
-megoldottunk minden technikai kérdést a résztvevőknek, kattintásra lebontva
-összegyűjtöttünk több száz kérdést, ami felmerült az évek során, és kereshető adatbázisba rendeztük őket
-teljes példaoldakat, sablonokat, szerződéseket, mintákat állítottunk össze szó szerint minden szükséges elemhez 3 különböző piacon (webshop, online marketing, tanácsadó)
-hétről-hétre lebontottuk mérföldkövekre a lépéseket, és pipálható checklisteket csináltunk belőlük
-elkezdtük a Gyorsítósáv Meetupok szervezését, új találkozópontot alkotva az induló vállalkozóknak
Az idei év egy nagy újítása, hogy több szolgáltatással is bővültünk, így például a pályázatíró partnerünkön keresztül a következő pár hónapban várhatóan 270 millió forint körüli forrást kapnak összesen a tréning résztvevői.
És talán 2020-ban meglesz az 1 milliárd összforrás is – azt hiszem nem kerülhet jobb helyre az a pályázati pénz.
SZÁZMILLIÓS PROMÓCIÓ
A bevételem jelentős része az év során 2 időszakban jön be, a Gyorsítósáv csatlakozások alatt.
Ez kétélű fegyver, mert egyrészt nagyon rövid idő alatt tudok nagyon sokat keresni, de egyben ezen a két promóción is múlik az egész év alakulása: kis különbségek is okozhatnak milliós veszteségeket.
Az év elején úgy döntöttem, hogy kissé feltekerem a pénzügyi termosztátomat azzal kapcsolatban, hogy „mi lehetséges?”, és megcélzom a kilenc számjegyű bevételt egy promócióból.
A Gyorsítósáv 7.0 csatlakozásnál még nem sikerült (utólag visszatekintve jó okkal), de a 8.0 promócióban már sikerült ezeket a hibákat kijavítani, és több, mint 100 millió ft árbevételt behozni (a részletfizetéseket és további vásárlásokat is beleszámítva).
Ha esetleg valaki kíváncsi: nem, nem tartom egy életet megváltoztató dolognak, semmiben sem viselkedem vagy költök máshogy, mint korábban (sőt, ugye ez teljes egészében a cég számláján van, nem az enyémen).
A maximumot akartam kihozni ebből a promóból, továbbá azt akartam, hogy a következő év kockázati tőkés tárgyalásaira minél jobb éves beszámolóval mehessek.
DELEGÁLÁS A CÉGBEN
Mostanra több feladatot teljesen átadtam másoknak, mivel rá kellett jönnöm, hogy nekem ezekkel egyszerűen nem szabad foglalkoznom.
Nem szabad nekem válaszolnom a levelekre, nem szabad nekem szerkesztgetnem az oldalakat, nem szabad nekem foglalkozni a számlázással, és igazából nem lenne szabad nekem készíteni a hirdetéseket és a hírleveleket sem.
Mindenkinek limitált mentális kapacitása van egy napra, és nekem a stratégiai szintű dolgokkal kell foglalkoznom, minden más csak felégeti a további haladás lehetőségét.
Ezért kezdtem egyre több dolgot átadni, és a különböző vállalkozásokban egyre ügyesebben boldogul mindenki a szerepkörében.
2019: mi nem sikerült jól?
személyes dolgok
2019-ben folyamatosan dolgoztam.
Az utolsó szünet, amit tartottam 2018 szeptemberében volt, pedig az előző évi évzáróban is azt írtam, hogy kevesebbet akarok dolgozni – ami nyilván nem jött össze.
Mielőtt valaki elkönyvelné, hogy „na tessék, itt a bizonyíték, hogy ez a csávó tiszta munkamániás, és biztos nem boldog”, szeretném jelezni, hogy pont azért csináltam így a dolgokat, mert rengeteget kaptam a munkámtól.
Egyszerűen szívesebben csináltam ezt, mint bármi mást.
De az év utolsó hónapjaiban is úgy éreztem, hogy ideje lenne több időt szánni magamra, ideje kicsit önzőbbnek lenni az időmmel.
Korábban úgy éreztem, hogy tartozom a klienseimnek azzal, hogy minden órát arra szánok, hogy a legjobb megoldásokat állítom össze a számukra.
Mostanra ennek lassan a végére érünk, és tudatosan meghoztam egy sor döntést, hogy hogyan húzzam meg a határokat azzal kapcsolatban, hogy milyen felelősséget vállalok be, és mik azok a dolgok, amik már túl sokat követelnek tőlem.
alapvető változások hiánya
Sokszor említettem, hogy nekem a célom megváltoztatni minél több ember gondolkodását, továbbá szerettem volna megváltoztatni azt, ahogy a tanácsadó piac működik, mert szerintem mindenkinek úgy kell(ene) dolgoznia, mint ahogy én teszem.
Sajnos eközben minden korábbinál több sarlatán van, és ami még szomorúbb: csak azért, mert az embereknek igénye van erre.
A tréningem résztvevőinek is van egy bizonyos százaléka, akiket sokkol, amikor lebeszélem őket azokról a túlegyszerűsített „get rich quick” ügyeskedésekről, amikre ők gondoltak, és inkább azt javaslom nekik, hogy a tanulásra koncentráljanak, és arra, hogy később képesek legyenek valami értékeset építeni.
Engem zavar, hogy hosszú évek munkája után is nagyon-nagyon kevés emberben látom azt, amit a leginkább szerettem volna elérni: hogy lássam bennük a vágyat, hogy kerül, amibe kerül, de valami új értéket akarnak teremteni.
Természetesen fontos az, hogy anyagilag megtérülő befektetés legyen a klienseimnek a munkám, de azt már biztosítottam: több milliárd forintnyi árbevételt tettem lehetővé, az biztos, hogy pénzt keresni lehet ezzel.
De azt sok minden mással is meg lehet csinálni.
Részben ezért is döntöttem úgy, hogy most egy időre félreteszem a tanácsadást, mint fő fókuszt: egyszerűen úgy érzem, hogy aki tanulni szeretne, annak minden adott már, én pedig legalább egy ideig máshogy akarok dolgozni az alapvető változásokon.
videózás
Az idei évben szerettem volna minden korábbinál magasabb színvonalú videókat készíteni, és ezért több nagyobb befektetést is tettem ezzel kapcsolatban.
Sajnos egyszerűen nem maradt rá idő a többi dolog mellett, így 2020-ra marad mindez.
A videókat kulcsfontosságú eszköznek érzem a jövőmben (mind tanácsadóként, mind e-kereskedelemben), de egyben ez egy olyan dolog is, amivel mindig szívesen szöszöltem, és amivel észrevétlenül elrepül az idő.
Idén nagyon élveztem sok alkotó munkáját, külön kiemelve Matt D’Avellá-t és Graham Stephant.
Nincs mentségem, túl kevés prioritást adtam neki, a jövőben jóval többet akarok ezzel foglalkozni.
szükségtelen distressz olyan DOLGOK miatt, AMIK FELETT NINCS IRÁNYÍTÁSOM
Az elmúlt években sokszor tapasztaltam, hogy teljes irányításom van a sorsom felett – csak felelősséget kell vállalnom a haladásért.
A probléma, hogy ez csak hosszú távon igaz, rövid távon abszolút vannak olyan dolgok, amikre nincs ráhatásunk, és hagytam, hogy ilyen dolgok befolyásolják a kedélyállapotom.
Idegeskedtem azért, mert valaki nem tartja a határidőket, mert valaki rosszul dolgozik, mert valaki még többet és gyorsabban követel, miközben már így is a belemet kidolgoztam, hogy neki jó legyen (és jellemzően pont azért kell több dolog gyorsabban, mert ő nem akar megcsinálni valamit).
Rengeteg energiám ment el erre, mert az egész frontálisan ütközik az én értékrendemmel. Már sokszor elkönyveltem magamnak, hogy ezzel nem szabad foglalkoznom, de még mindig zavar.
Én a felelősségvállalásnak és az igényes munkának köszönhetek mindent – akkor miért gondolja a legtöbb ember, hogy a felelősség áttolása, és az energiával való spórolás jó megoldás lehet?
Még mindig tanulom azt, hogy hogyan irányítsam el a figyelmemet arról, hogy ezen felhúzzam magam arra, hogy hogyan kezdjem el szétválasztani az ilyen helyzeteket aszerint, hogy mire van hatásom, és mire nincs.
2019: FŐ TANULSÁGOK
1, építs tőkét mielőtt szükség lenne rá
Az év során több projektet indítottunk el, amiről tudtuk, hogy végül nem az lesz a fő projekt (és nem tudtuk még, hogy mi lesz a fő projekt).
A Terra Case indult el utolsónak az új márkáink közül, de a többi sem vargabetű vagy zsákutca volt a haladásban, hanem fontos lépcsőfok, ahol döntéseket kellett hoznunk, megoldásokat állítottunk elő, és amikből sokat tanultunk és tapasztaltunk.
Sokakat lebénít az, hogy nem tudják pontosan, hogy mi lenne a jó ötlet, mi lenne a helyes cselekvés – a megoldás pedig az, hogy el kell kezdened gyakorolni azzal, ami most a rendelkezésedre áll, tapasztalatot kell gyűjteni, és az a tapasztalat teszi lehetővé, hogy eljuss a helyes lépésekhez.
Évről-évre sok embert látok, aki nem mozdul a tudásért, nem halmoz fel tőkét, mert nem tudja, hogy hogyan juthatna el egy lépésben a tejjel-mézzel folyó Kánaánba, ezért nem érez motivációt.
Én 2019-ben végig tőkét halmoztam fel: tapasztalatot, csapattagokat, pénzt, kiszervezett folyamatokat. És ennek köszönhetem majd a jövő eredményeit.
Most változni fognak az idők, sokan nagyon rosszul fognak járni, páran nagyon jól fognak járni. Ahogy újra és újra mondom: a jó időkben a rossz időkre kell készülni.
2, AMI ELJUTTATOTT IDÁIG, AZ TOVÁBB NEM FOG VINNI
Mindig azt akartam, hogy nekem az életembe sokkal több férjen bele, mint a legtöbbeknek – több karriert akarok, több helyen akarok élni, többet akarok tapasztalni.
És fura volt rájönni, hogy bármilyen sikereket értem is el: nem akarok úgy gondolni magamra, mint egy tanácsadóra, nem akarom bedobozolni magam ebbe a szerepkörbe.
A tréningek tartása sok szempontból remek dolog: nagyon sok embernek volt lehetőségem értéket teremteni, és rengeteg nagyon jó és értékes kapcsolatra tettem szert.
De még nagyon fiatal vagyok, és még nagyon sok módon akarom kipróbálni magam, ahhoz pedig el kell kezdenem elfordítani a fókuszomat arról a tevékenységről, ami az eddigi eredményeimet biztosította.
3, csapatmunka > egyéni teljesítmény
Ebben az évben részt vettem 2 olyan vállalkozó előadásán, akik jóval előttem járnak: Richard Bransont a Traffic and Conversionon hallgattam, Várkonyi Balázst (az Extreme Digital alapítóját) pedig a Kosárérték meetupon.
Igazából a következtetésem az volt, hogy ezek az emberek nem szakmai tudásuk miatt tudtak sikereket elérni – nagyon kevés konkrétumot mondtak (már-már a bullshitelésnek minősíthető szinten), de mindketten sokszor hangsúlyozták, hogy mennyire támaszkodtak másokra a vállalkozásuk építése során.
Ezek alapján értettem meg, hogy egy bizonyos szint után az alapító képességei lesznek a szűk keresztmetszet a vállalkozásban.
Ezért bármennyire is szeretem fejleszteni magam, bármennyire is büszke vagyok a személyes tudásomra, ideje a csapat kollektív tudásának a fejlesztését tekinteni a fő célomnak.
TACIT 2020
A 2019-es év arról szólt, hogy találjak egy olyan projektet, amit nagyon gyorsan lehet nemzetközileg skálázni, összeállítsak egy csapatot és megoldásokat hozzá, majd egy olyan helyzetbe kerüljek, ahol egy befektető azt a következtetést vonja le, hogy nem tudja jobb helyre tenni a pénzét, mint az én projektembe.
Az év végére eldőlt, hogy ez a projekt a Terra Case lesz, amit 2020-ban Európa legtöbb országában elindítunk.
Egy olyan dolgot akartam, ami nem kapcsolódik az én személyes márkámhoz, és ami egy jó ügyet támogat, hogy a pénzügyektől függetlenül is szívesen foglalkozzak vele.
Úgy érzem, hogy mostanra beért a pályám „első 7 éve”, amikor is eljutottam odáig, hogy van egy olyan tudásom, mentalitásom, ami bármin át fog vinni.
De a következő évek másról fognak szólni – át akarom helyezni magamról a fókuszt, hogy éles vonal legyen az én személyem és a vállalkozásom között.
Összességében azt szeretném, hogy egy kicsit hátrébb lépjek, és a csapatom, a felhalmozott tapasztalatom, az összegyűjtött és bevont tőke dolgozzon 2020-ban.
Az időzítést is jónak érzem: változik a gazdasági helyzet, még nagyon sok tőke érhető el, de már jobban megválogatják, hogy kinek adják oda.
Túl sokat nem akarok megosztani a terveimről, elsősorban azért, mert úgyis máshogy fognak alakulni a dolgok.
Van egy egymilliárdos árbevételi cél, ami a célok nagyságrendjét hivatott inkább képviselni, mint valós várakozás.
Nem leszek hajlandó soha többé hajszolni magam egy árbevételi cél miatt – ha elérjük, akkor az a kiváló skálázás, nem a hajtás miatt fog megtörténni, ott pedig túl sok az ismeretlen változó még.
Elsőnek Norvégiában fogunk elindulni, még most januárban, utána pedig a holland piacot nézegetem – mindkét ország kicsi, gazdag, fejlett az e-kereskedelem és iszonyatosan környezettudatosak, valamint megvan az egyértelmű továbblépési lehetőség a szomszédos országokba, ahol nagyon hasonló a társadalom.
2020 egy teljesen új fajta kihívás lesz – de egy olyan kihívás, amire jól felkészültem.
KONKLÚZIÓ
2019 egy olyan év volt, amiben minden korábbinál többet haladtam – minden korábbinál kevesebb látható eredménnyel.
2019-ben lezártam azt a fázist, amikor csak a saját képességeimre alapoztam a vállalkozásom, és előkészítettem, hogy 2020-ban már gyökeresen más módon érjek el haladást.
Én annyit várok el magamtól, hogy minden év végén okosabbnak érezzem magam – és ebben az évben határozottan sokat okosodtam, még akkor is, ha sokszor tévedések vezettek a fejlődéshez.
Ha végig nézem, hogy eredmény szinten mit sikerült elérni, akkor elégedetlen lehetnék a korábbi évekhez képest – de a valóság az, hogy a felszín alatt minden korábbinál nagyobb haladás történt.
2020-tól nagyon sok minden változni fog az életemben.
Úgy érzem, hogy lezártam egy 7 éves fázist, amíg átküzdöttem magam csóró diákból sikeres vállalkozóig – most pedig készen állok valami még többre.