Hogyan hozd meg az életed legfontosabb döntéseit fiatalként?

(Ez  cikk főleg a 20-28 éves korosztálynak készült, az ő élettel kapcsolatos döntéseiket figyelembe véve. Ezek a tanácsok nem minden esetben általánosak természetesen.)

A jó dolog a modern világban, hogy akár több ezer döntést is teljesen rosszul hozhatunk meg, és mégse kerülünk veszélybe. Csak elveszítjük a lehetőségeink nagy részét az életben. De hé! Veszélybe legalább nem kerülünk.

Kisgyerekként mindenkinek bizonyára elmesélik tucatnyiszor La Fontaine-től a Tücsök és a Hangyát. És untig ismerjük a tanulságot: aki dorbézol, ahelyett, hogy felkészülne a nehéz időkre, az egy idő után ráfarag.

Kevesen döbbennek rá fiatalként, hogy a 21. században azt csinálni, amit mindenki más, vagyis csak a szükséges minimumot hozni, abszolút megegyezik a Tücsök viselkedésével. A könyvemben írok arról, hogy miért van az, hogy miért nem működik az, hogy “csak bejárok a munkahelyemre, és minden jó lesz”.

Az életed legfontosabb döntése, hogy akarsz-e többet az élettől, mint ami kényelmesen az utadba sodródik?

Akarsz-e többet, mint amit a szüleid készen eléd raknak? 

Képes vagy-e dolgozni azért, hogy visszanézve az életedre büszke lehess, és ne legyenek megbánásaid?

Szeretnéd azt mondani magadnak 25-30-40 évesen, hogy “bakker, azt hittem, hogy eddigre már előrébb fogok tartani”?

Ha nem, akkor olvass tovább.

Tervezz, vagy viseld a következményeit

Van némi szatirikus humor abban, hogy sokan végigaggódják az életüket, hogy megtalálják-e a számításaikat…ahelyett, hogy leülnének és készítenének egy tervet, hogy hogyan fogják felépíteni az ideális életüket. Vagy megnéznék, hogy mások hogyan oldották meg ezeket a problémákat, mert garantálom, hogy nem először merültek fel az emberiség történelmében.

Miért nem csinálják ezt?

Van néhány ötletem…az emberek utálják a bizonytalanságot, és ezért inkább a tömeget követik. Az embereknek fontos a státuszuk, ezért csak olyan tervbe vágnak bele, ahol azonnal látszik, hogy haladnak. Az emberek nem szeretnek gondolkozni, mert gondolkozni nehéz, és fárasztó, és túl nagy felelősség lenne egy pillanatra kiszakadni a szürke hétköznapokból, megválaszolni a kérdést, hogy “akkor most végül is mi a francot kezdek az életemmel éppen?”.

Márpedig abban bizonyára egyetértünk, hogy az mindenképpen hasznos, ha van egy jövőképünk, hogy merrefelé haladunk.

Ami kényelmes, és ami jó

Sokszor annyira lefoglal minket, hogy mi okoz kellemes érzéseket, hogy elfelejtjük, hogy mi tesz naggyá. Nem veszünk figyelembe ezer és ezer lehetséges döntést, amiket meg kellene hozni a saját jólétünk érdekében. És csak azt vesszük észre, hogy évek múlva nagyon messze lyukadtunk ki a kívánt helyzettől.

Mondok egy példát!

Valaki az egyetem után elhelyezkedik a diplomájával egy olyan helyen, ami megfelel a képesítésének. Ez elég általános sztori, nem? Kevesen számolnak azzal, hogy azáltal, hogy elfogadnak egy 200e ft/hó-s fizetésű munkát, hiába vannak az átlagfizetés felett, de igazából ebből az összegből SOHA nem fogják beutazni a világot. És az előléptetés még messze van. Naaaagyon messze. És semmi nincs garantálva persze. 

A gond az, hogy a legtöbb embernek az utolsó pillanat, amikor szisztematikusan képezte magát, az a pillanat, amikor elhagyja az egyetemet. Ahhoz, hogy valaki ne csak le-, hanem MEG is élje az életét, ahhoz haladni kellene tovább. Nyelveket tanulni, készségeket fejleszteni, többet akarni az élettől.

Tagadhatja bárki, de szerintem mindenkiben ott van a vágy (különösen fiatalon), hogy bejárja a Földet, legalábbis egy jelentős részét. Vagyis azzal, hogy az illető meghoz egy totálisan magától értetődőnek tűnő döntést (hiszen nyilván azért tanult, hogy elhelyezkedhessen), de ezzel egy olyan döntést is meghoz, ami egyértelműen sérti az álmait.

Nem azt akarom mondani, hogy 200e ft havonta kevés (mert ez sok mindentől függ), és nem is akarok vitát nyitni arról, hogy akkor most végül is be kell-e utaznia mindenkinek a világot (mert ez is sok mindentől függ). Azt akarom, mondani, hogy sokkal több döntés van az életben, mint amit azonnal látunk, és a legtöbben ezeket a döntéseket teljesen automatikusan hozzák meg.

A legtöbbször rosszul.

Életed legszebb évei…

Amikor az egyetemen elindult a gólyahét, emlékszem beszélgettem egy lánnyal, aki vidékről jött fel, és rákérdeztem, hogy miben lesz most más az élet, mint korábban. Azt válaszolta, hogy sokat szeretne szórakozni, bulizni, mert hát ezek az ember legszebb évei.

Az ember legszebb évei…én akkor hallottam ezt a kifejezést először, azóta nyilván tudom, hogy ez egy bevett szófordulat. De akkor úgy éreztem magam, mintha képen töröltek volna.

A legszebb évek? Én azt akarom, hogy az életem évről-évre egyre jobb legyen. De sajnos azóta be kellett látnom, hogy a legtöbbeknek tényleg ezek a legszebb éveik. Mert utána 40 évig egy olyan munkát végeznek, amit szükséges rossznak fognak fel.

Nem akarok nyomást helyezni az emberekre, hogy “márpedig mindenkinek az álommunka kell!”. De b*ssza meg, látnod kell, hogy mi a jó neked, és hogy a legtöbben nem azt csinálják, ami jó nekik. Hogy a legtöbben egy olyan létrára másznak fel, aminek csak a tetején döbbennek rá, hogy nagyon rossz falnak van támasztva.

És mindeközben most nagyon más a helyzet, mint 20 éve. Most tényleg minden kartávolságon belül van, hogy megvalósítsd önmagad. Tényleg vaknak, süketnek és hülyének akarod tettetni magad azokkal a lehetőségekkel szemben, amikkel elérheted minden célodat?

Válassz életet

Nekem fiatalon szembesülnöm kellett az ember múlandóságával, amikor az édesapám meghalt. És utána pár évvel úgy döntöttem, hogy mindent kihozok az életemből. Még nem tartok ott, de hónapról-hónapra közelebb vagyok.

És menet közben sok olyan emberrel találkoztam, aki hasonlóan cselekedett. A terület változik, a megoldások változnak, de hadd mondjak ki valamit. Könnyen látható a különbség azoknak az embereknek az életminőségében, akik úgy döntöttek, hogy a “szükséges minimum”-nál többet tesznek le az asztalra.

Az ókori görögöknek volt egy szavuk a virágzásra, ha emberekkel kapcsolatban használták: ez az “eudaimónia”. A kiválóságra való törekvés az életben ennek a szerves része. Az ókorban a kiválóság, az “areté” keresése volt az, ami ma a swagYOLO. Nem tudom leküzdeni a gondolatot, hogy visszafelé haladtunk. Azok az emberek, akik ma a kiválóságot keresik, nem biztos, hogy nagyobb bőségben élnek (sőt a kezdeti években nekik sokkal jobban meg kell húzni a nadrágszíjat). Viszont egyértelműen jobb kilátásaik vannak, jobb tempóban haladnak, és ezért részesülnek az eudaimónikus boldogságban. 

A döntés, amit meg kell hoznunk arról szól, hogy hogyan használod fel a szűkös erőforrásaid: az időd, az energiád, és a pénzed.

Miért döntenek rosszul az emberek?

Az emberi agy egyszerűen nincs felkészülve a 21. századra. Hirtelen túl sok lehetőség van. Túl sok információ. Túl sok történés. Ahogy egyre kevesebb figyelmünk marad a sok tényező között, ami küszködik érte, egyre több döntést automatikusan hozunk meg.

Daniel Kahneman egy Nobel-díjas kutató, aki az agyunk tudatos és automatikus döntéseit vizsgálta. Lényegében az agyunkban 2 rendszer van:

Az Egyes Rendszer gyors. De csak mintákat ismételget. Könnyen ugrik következtetésekre, könnyen hoz rossz döntéseket.

A Kettes Rendszer lassú. Az agy fejlett részeit használja, és racionálisan értékeli a jövőnket. Viszont nagyon energiaigényes a használata.

Thinking-Fast-and-Slow

Ha nem figyelünk oda, akkor az Egyes Rendszer dönt. És csak azt fogjuk csinálni, ami egyértelmű, ami könnyű, amit mindig is csináltunk korábban. 

De ezen kívül több dolog is bezavarhat. Például a státusz.  Az emberek félnek kezdeményezni, mert mi van, ha nem jön össze? És az összes ismerőse megtudja, hogy kudarcot vallott? És nyilván hetekig mindenki csak ezzel foglalkozna…A valóság persze az, hogy mindenki tojna rá, és menne tovább az élet, de te még mindig nem vágtál bele semmi igazán fontosba.

Közted és a céljaid között

Az élet problémamegoldás.  Ha felteszed a kezed, és azt mondod, hogy “héé, légyszi munkaadó, vedd le a vállamról ennek a sok döntésnek a terhét”, akkor nincsenek jó esélyeid.

Ahogy Jim Rohn mondta:

Ha nem tervezed meg az életed, akkor valaki másnak a tervét fogod megvalósítani.

És tudod, hogy mit terveztek neked?

Nem sokat…

Ezt az egészet lehet nagyon bonyolultan is magyarázni.

Lehet beszélni jövődiszkontálásról, vagyis arról, amikor úgy vagyunk vele, hogy a jövő nem olyan fontos. Ezért vesznek fel az emberek hitelt, és ezért nem diétáznak.

Lehet beszélni heurisztikákról, amikor az agyunk megkönnyíti a maga kis dolgát, általánosít és úgy van vele, hogy “ha egyszer egy döntésre jutottam, akkor mindig használhatom azt a döntést”.

De a lényeg akkor is az marad, hogy az agyad egy része kockahasat akar, bejárni a Földet, iszonyatosan profi lenni a munkájában, míg az agyad másik része csak otthon akar maradni, fagyit kajálni, és sorozatokat nézni. Viszont az embereket leginkább az különbözteti meg az állatoktól, hogy mi képesek vagyunk megtervezni a jövőnket. Csak manapság túl sokan lemondanak erről az apró előnyről.

És ha elkezdesz gondolkozni, igazán nem mindegy, hogy emberként vagy állatként töltöd-e a mindennapjaid.  

És ha ezeknek a hallatára az a zsigeri reakciód, hogy “Héé, Ádám, az élet nem így működik, totál irreális a legtöbb ember számára ilyen elvárásokat támasztani magával szemben”-akkor pontosan tapasztalod is, hogy miről beszélek.  Alapvető emberi igény, hogy kiválóak legyünk valamiben, és a mai világban ez mindenkinek kartávolságon belül is van.  Csak a neveltetés folyamán mindenkit arra kondicionálnak, hogy maradjon nyugton, csinálja azt, mint mindenki más.  És az agyad azon része, ami azt akarja, hogy nyugi legyen, készséggel egyetért.

A milliomos a szomszédban

Thomas J. Stanley évtizedekig kutatta az USA milliomosait.

A megdöbbentő tapasztalata az volt, hogy a legtöbb esetben azok, akik millió dollár feletti vagyonnal rendelkeznek, sokszor egyszerűen annak köszönhetik a vagyonukat, hogy takarékosan éltek. Annak ellenére, tettek szert vagyonra, hogy nem rendelkeztek kiemelkedő keresettel. 

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy már most kezdj el lakástakarékpénztárba gyűjteni. A gyűjtögetés nem kihívás. Nem jár személyiségfejlődéssel. Nem fogsz többet látni a világból. És beletelik 20-30 évbe. Vagyon a tolószékben? Én valami mást választanék. Én úgy vagyok vele, hogy egyrészt bőségben akarok élni, másrészt iszonyatos tempóban akarom tanulni az életet, harmadrészt pedig mindeközben jól akarok szórakozni.

A többiek, akik vagyonra tettek szert 2 fontos tulajdonsággal rendelkeztek:

-bátorsággal (vagyis hajlandóak voltak kihívásokat vállalni a kényelem helyett)

-és integritással (vagyis pontosan tudták, hogy mit akarnak az élettől, és minden nap azzal összhangban döntöttek)

A legtöbben vállalkozók, vagy kiemelkedő szakértők.

A döntések szerepe

Ha a személyiségednek van egy integritása, akkor újra és újra az értékrended szerint döntesz.  Úgy döntesz, hogy elmész futni, ahelyett, hogy otthon punnyadnál. Ha bátor vagy, akkor tudatosan vállalod a bizonytalanságot-egy olyan dolgot, amit általában nagyon nem szeretünk, de neked mégis fontosabb a jövőd.

És látod, hogy annak az építéséhez a megfelelő döntésekre van szükség.  Látod, hogy mire célzok?

Beszélhetsz mindenfélét arról, hogy mennyire sikeres leszel, mennyire eléred a céljaid, de amire szükséged van, hogy újra és újra amellett dönts, hogy több leszel.  Sokan beszélnek a szokások fontosságáról, de kevesen beszélnek arról, hogy hogyan is működnek a szokások.

A szokások előre meghozott döntések. Előre meghozott döntések, hogy “én a kényelem helyett a ‘jobb önmagamat’ választom”. Ehhez tudatosságra van szükség. Ehhez arra van szükség, hogy pofán tudd vágni az agyadnak azt az ősi primitív részét, amit hüllőagynak hívunk. És ehhez arra van szükség, hogy valaki kimondja, hogy “meztelen a király”, és tényleg mindenki más a hülye. 

Én egy érdekes helyzetben vagyok, mert gyakran nálam 20-30 évvel idősebb emberek jönnek hozzám coachingra. És beszélünk a döntéseikről. Mostanra már tudom, hogy a “jó munkám van”, igazából a legtöbbször azt jelenti, hogy “nem gyűlölöm a munkámat”.  És nevezz vészmadárnak, de ha ez a cikk egy embert is rávesz, hogy olyan döntéseket hozzon, amik által ennél több lesz az ő élete ennél, akkor a cikk elérte a célját.

Nézz körbe!

Hány embert látsz, aki imádja a munkáját? Akiről feltétel nélkül ki mered jelenteni, hogy szenvedéllyel éli az életét?  Nem elég csak megszerezni a papírt, aztán odatenni magad a munkahelyen. 

A Nagy Válasz

Egyszerűen képtelenség előre megmondani, hogy kinek mi lesz a megoldás, hogyan kell meghoznia az élete nagy döntéseit. Eddig sok döntési hibáról beszéltünk, és ha ismered a Via Negativa fogalmát, akkor tudod, hogy már akkor is nagyon jól jársz, ha ezeket elkerülöd.

Thomas J. Stanley kutatásából kiderült, hogy rengeteg ember óriási keresettel bír, de mégis maximum 1 évre elég a megtakarításuk, ha valami történne. Ezért pedig mi történik?  A nagy kereset ellenére ezek az emberek nem lesznek szabadok, mert folyamatosan alkalmazásban kell lenniük. Nincsen mozgási szabadságuk, mert egy csomó kötelezettséget, hitelt, fenntartási költséget vállalnak be.

A lényeg, hogy képtelenség “túlkeresni” a rossz költési szokásokat. Ugyanúgy, ahogy hiába edzel, ha borzalmasan étkezel.

Éppen ezért javaslok általában az embereknek 3 olyan lépést, ami maga után húz egy csomó másik jó lépést.

-Tanulj meg (jól) angolul

-Hallgass hangoskönyeket

-Járj edzeni

Ha nem tudsz angolul, a világ fele zárva marad a számodra. A legtöbb önaktualizálással kapcsolatos anyag, és a saját szakterületeddel kapcsolatos információk is.

Hetente egy hangoskönyvet nagyon könnyű feldolgozni. Csak ki kell kapcsolni a Wellhello-t, és valami hasznosabbal betárazni a mobilodat. Ha folyamatosan új ötleteknek vagy kitéve, az agyad fejlődni fog, elkezdesz új lehetőségeket meglátni. Ez megfizethetetlen.

És járj edzeni. Az ember mozgásra lett teremtve. Az edzés jó eséllyel maga után von egy csomó jó szokást. Sokan panaszkodnak, hogy fáradtak, aztán kiderül, hogy egész nap ülnek, megisznak egy liter kávét, otthon sorozatokat néznek, és aztán vacakul alszanak.

Surprise, surprise…

Továbbá érdemes általánosan tisztában lenni 3 tényezővel, ami felett a legtöbben sajnálatos módon elsiklanak:

1, Életfilozófia

Képtelenség megmondani, hogy KONKRÉTAN hogyan hozd meg a döntéseket, de a segítségedre lesz egy életfilozófia. Ami vezérli a döntéseid.

Például szembesülsz egy dilemmával: hogyan töltsem el a vasárnapomat? Aztán emlékezteted magad az életfilozófiádra.  Hogy egy olyan ember vagy, aki igényes munkát végez, és ki akarja teljesíteni a lehetőségeit. Mivel töltené egy ilyen ember a vasárnapját?

Ugye?

(Az életfilozófia talán nem a legjobb kifejezés, sokkal inkább értékrendnek hívnám, de rendszeresen tapasztalom, hogy ez a fogalom a legtöbbeknek nem mond semmit.)

A mentális modellek gondolata leginkább Charlie Munger nevéhez fűzhető, aki Warren Buffett, a legendás befektető üzlettársa. Egyébként Munger szintén legendás befektetőnek számít, csak Magyarországon kevesen hallottak róla. Egy mentális modell egy keretrendszer. Egy gondolkodási forma, ami hozzásegít a megoldáshoz. Például egy életfilozófia.

Újra: egy életfilozófia ugye nem határoz meg minden egyes döntést, de meghatározza azt, hogy milyen elvek szerint fogsz dönteni. Több mentális modellel is rendelkeznünk kell, és az adott pillanatban a megfelelőt kiválasztani. A probléma, hogy a mentális modelleket megérteni kell, nem lehet egy az egyben átvenni. Ez lenne egyébként a TACIT lényege.

Nem produktivitási technikákat osztok meg, hanem arról írok, hogy hogyan működik az ember agya-és mi akadályozza a csúcsteljesítményben?

Nem akarok beszélni a konkrét döntésekről-de ha elkezded terhelni az agyad azzal, hogy új és új dolgokat sajátítasz el, akkor jól fognak alakulni a dolgok.

2, Alternatívaköltség

Ahhoz, hogy jó döntéseket hozz meg, elengedhetetlen látni az összes alternatívát.  Mennyibe kerül valakinek az a döntés, hogy nem képezi magát tovább a munkája mellett?  Mindenki dolgozik 40 éven keresztül, és lássuk be, valami mozgolódásra mindenképpen szükséged van, hogy előrejuss.  40 év alatt könnyen összegyűlhet egy 9 számjegyű bevétel, amitől szépen elesel (nyilván óriási időtávról van szó, és én most itt számolok azzal, hogy nagyobb bevételből többet tud megtakarítani is az ember)

Akkor érdemes aggódni a parkolócédula miatt? Nem lenne jobb inkább megragadni a rengeteg lehetőséget, amit a mai világ kínál? 

Mi a költsége annak, hogy nem olvasol el néhány könyvet a személyes pénzügyek intézéséről?

Nem tudom. Kérdezd meg a devizahiteleseket…

(Le tudsz tölteni egy ingyenes összefoglalót a legjobb személyes pénzügyekkel foglalkozó könyekből itt)

Vagy jelenleg több ezer ember kap totálisan értéktelen diplomát az országban.  És ha nem tudják rászánni magukat, hogy tanuljanak valamit, amit meg is fizetnek, akkor lehet az egész életüket szűkösségben töltik el. Óriási különbséget jelenthet, ha valaki felelősséget vállal, a kezébe veszi a sorsát, és nem csak azokat a lehetőségeket veszi figyelembe, amit elétesznek.

Ha úgy döntesz, hogy nem döntesz a jövődről, annak nagy ára van.

Egyszerűen felelősebben kell kezelnünk az időnket, a figyelmünket, és látnunk kell, hogy az ezzel kapcsolatos döntések hogyan befolyásolják a személyiségünket. A közösségi média évtizedében könnyű azt gondolni, hogy amiért nem fizetünk, az ingyen van. Kevesen veszik észre, hogy azt az egy órányi internetböngészéssel eltöltött időt felhasználhatta volna a jövője építésére. 2-3 óra naponta összeadódik…A valóságban ez az ébren töltött életednek az 1/8-ada (vagy több, időtől függően).

(Le tudsz tölteni egy másik ingyenes anyagot is arról, hogy hogyan tudsz visszaszerezni napi 1 órát könnyedén, innen)

3, Várható érték

Képzeld el ezt!

Egy játékot játszunk, fej vagy írás. Ha te nyersz, kapsz 10 forintot.  Ha vesztesz, te fizetsz 5 forintot. Azt akarod, hogy rogyásig játsszunk, igaz?  Még ha vesztesz is időnként, messzemenően kárpótolva leszel, hiszen sokkal többet nyersz az esetek 50%-ában, amikor neked kedvez a szerencse.

Az ember természeténél fogva kockázatkerülő. Az evolúció nagy része folyamán szűkösségben éltünk-egyszerűen nem kockáztathattuk, hogy BÁRMENNYI erőforrást is elveszítsünk. De a mai világban bőségben élünk.

És akkor szenvedsz veszteséget, ha nem kockáztatsz. Bizony: biztonságra játszani nagyon veszélyes. Általában az emberek nem kockáztatnak, mert tartanak a veszteség fájdalmától, és a bizonytalanságtól.  Azt nem szokták számba venni, hogy azáltal, hogy te olyan döntéseket hozol, hogy kihívásokat vállalsz, azt üzened az agyadnak, hogy “én többet akarok, én ki akarom bontakoztatni a lehetőségeim”.

Általában emiatt már önmagában megéri kockázatot vállalni, még akkor is, ha elbuksz. A tapasztalat többet ér. Az, hogy te olyan emberré válsz, aki folyamatosan lehetőségeket keres, ez sokkal többet ér.

Konklúzió

Pár kérdés, amit érdemes megválaszolni a fent elhangzottak tudatában:

-Hogyan néz ki a számomra a következő szint? Egy előléptetés, egy vállalkozás elindítása?

-Mit csináltak azok az emberek, akik elérték ezt? Milyen készségekre volt szükségük?

-Milyen könyvek szólnak arról a témáról, amikben fejlődnöm kell az előző kérdésekre adott válaszok alapján?

És utána csak csinálod. Persze az élet nap mint nap megkérdezi, hogy “komolyan gondolod?”.  És újra döntést kell hoznod, hogy igen, komolyan gondolod.  Zárásképpen hadd szúrjam még be a kedvenc gondolkodóm, Arisztotelész egy idézetét:

A tanult és a tanulatlan ember között akkora a különbség, mint egy élő és egy halott ember között.

Arisztotelész abban korban élt, amikor a filozófia egyetlen a célja az élet jobbá tétele volt.

Biztos lehetsz benne, hogy “tanultság” alatt nem a papírokat érti.

Scroll to Top