2017: A KÖVETKEZŐ 
8760 ÓRA
BEVEZETŐ
A 20. század egyik leghíresebb önfejlesztője, az "üzleti filozófus" Jim Rohn azt mondta, hogy a mai ember problémája az, hogy sose érzi azt, amit annak idején egy gazda, miután betakarította a termést, vagy elültette a magokat. 

Sose érezzük azt, hogy most egy nagyobb feladat lezárult, mert utána jön a következő munkanap, munkavállalóként nem érezzük, hogy előrébb vagyunk, ugyanazok a rutinmunkák jönnek, vagy egyszerűen áttesznek egy másik feladatra.

Ezért van az, hogy én folyamatosan projectekben gondolkozom, amiket időnként le tudok zárni, és a következő kihívás után tudok nézni. A TACIT-al kapcsolatban soha nem gondolkoztam azon, hogy "mi lesz a második évben?", és mostanra jött el az idő, hogy elkezdjek a lezáráson gondolkozni.

Az előző cikkben már írtam, hogy 2016 számomra a kezdet vége volt, és itt az ideje a következő felvonásnak, ez a cikk pedig arról fog szólni, hogy mit látok a magam számára a közeli jövőben.

Ha egy évnek lehet témát adni, akkor 2017 témája a nemzetközivé válás lesz. Tavaly már 5 hónapot voltam külföldön, idén pedig nem hiszem, hogy 2-3 hónapnál több időt töltenék itthon.
  
Már korábban is bejelentettem, hogy a Gyorsítósáv 2.0 az utolsó nagyobb magyar nyelvű tréningem, és szeretném megerősíteni, hogy az év folyamán le fogom zárni a TACIT Projectet. 

Mindez persze nagyon nem egyszerű, ezért is lesz a cikk másik csapásiránya, hogy hogyan vállaljunk be mindannyian több kihívást. Eléggé egyszerű lenne ugyanezt csinálni a következő 5-10-20 évben, de ez pont ugyanaz a hiba lenne, amit szerintem mindenki elkövet. 

Teljesen mindegy, hogy milyen szinten ragad meg az ember, ha megragad, valami fontosat veszített el. 
Ezért javaslom azt, hogy csináld azt, amit én, és ennek a cikknek az elolvasása után tedd fel magadnak azt a kérdést, amit a milliárdos Peter Thiel tesz fel: "Hogyan tudnád elérni a 10 éves terveid fél év alatt?", és kezdj bele. 


MIT TALÁLSZ EBBEN A CIKKBEN? (ÖSSZEFOGLALÓ)

-A Hamming kérdés

-A 4 fázis

-SPEC

-2017 negyedévei

-Graduális fejlődés

-Hogyan vállalj több kihívást?

-Konklúzió

HAMMING KÉRDÉS
A matematikus Richard Hamming arról volt ismert, hogy rendszeresen megkérdezte a kollégáit, hogy "mi a legfontosabb probléma a területeden, és miért nem azon dolgozol?". 

Ez bizonyára partikon nem a legjobb beszélgetésindító, de ha én magamra veszem, és felteszem azt a kérdést, hogy "mi a legfontosabb probléma az életemben, és miért nem azzal foglalkozom?", akkor jelen pillanatban 3 szűk keresztmetszet a legjelentősebb.

  • Túl kevés ember van az országban, aki komolyan foglalkozna önfejlesztéssel (gondolom egyértelmű, hogy a Titok nekem nem minősül önfejlesztésnek. Angolul 1 milliárdan beszélnek, magyarul 10 millióan. Ez nyilván egy természetes korlát, amint elhárul elérhetővé válik egy 100x nagyobb, de sokkal kompetitívebb környezet. 
  • Mindent egyedül csinálok, pedig most szükség lenne egy csapatra. Az első éveiben a vállalkozásnak óriási előny volt, hogy egyedül dolgoztam. Mindenért én voltam a felelős, nagyon gyorsan lehetett haladni, és rengeteg olyan készséget kellett megtanulnom, ami most hatalmas előny, hogy a rendelkezésemre áll. Viszont tényleg nem terveztem több évet itthon, és ezért nem is alakítottam ki hosszú távú megoldást ezen a téren, és ez most az átmeneti időszakban kellemetlen lesz.
  • Több bizonyíték is arra mutat, hogy "széllel szembe pisilés" oktatóvideókat készíteni nyilvános videóblogra, és úgy próbálni közönséget építeni. Sokkal egyszerűbb megmutatni, hogy mit lehet elérni önképzéssel (pl: a 21 napos videók Thaiföldről szerintem sokaknak felcsiholták az érdeklődését, pedig simán vállalkozásindításról nem néztek volna meg egy videót). 
Vagyis ha ez a 3 dolog megoldódik, akkor minden egyéb erőfeszítés több hasznot hoz.
A 4 FÁZIS
A 2016-os év egyik legjobb könyveként Michael Masterson: Ready, Fire, Aim-jét jelöltem meg, és említettem, hogy ebben a cikkben visszatérünk rá. 

Elsősorban azért, mert jól szemlélteti azt a helyzetet, amiben jelen pillanatban vagyok ugyanis a könyv fő felütése, hogy érettségtől függően a vállalkozások életét 4 fázisra lehet osztani és különböző fókuszt kell megadni, illetve különböző problémákat leküzdeni.  

Jelenleg ezek a fázisok kulcsfontosságúak a helyzet átlátásához, és a következő lépések meghatározásához.
Ready, Fire, Aim
1. FÁZIS
Az első fázisban egy új vállalkozásnak meg kell találnia azt, hogy hogyan tud eladni egy darab terméket. 

Mivel a kezdetben nagyon komoly a bizonytalanság, és számtalan új kihívást kell leküzdeni. Vagyis az első fázis az első bevételek megszerzése, és a vállalkozás feltételeinek megteremtése.
2. FÁZIS
A második fázis lényege az új ajánlatok kialakítása, a szélesebb termékportfólió, hogy a vállalkozás profitábilissé váljon (vagy növelje a profitot). 

Itt kezdődik kifizetődni az a számtalan álmatlan éjszaka, amit az ember az első fázisban úgy tölt el, hogy fogalma sincsen, hogy meg fog-e térülni a befektetése.
3. FÁZIS
A harmadik fázis az, ami kialakított procedúrákat, rendszereket és több alkalmazottat igényel már. 

Korábban lehetett mindent nagyon gyorsan változtatni, ez a mikrovállalkozások előnye.

De a harmadik fázisban már annyi minden történik egyszerre, hogy képtelenség egy embernek meghozni az összes döntést, és több csoport munkáját kell összehangolni.
A negyedik fázisról nem beszélünk, mert az már a nagyvállalat, és nem sok köze van ahhoz, amit én csinálni szeretnék (legalábbis egyelőre). Masterson javaslata is az, hogy ebben a fázisban szállj ki, add el a céget vagy add át egy ügyvezetőnek a gyeplőt. 

Én nagyon gondos voltam abban, hogy olyan csak vállalkozást indítsak (és javasoljak), ahol nem telik 3-4-5 évbe eljutni a második fázisig, hanem a TACIT is egy év alatt lett felhúzva a harmadik fázis küszöbéig.

A probléma tehát, hogy bár kézzel-lábbal tiltakozom ellene, nem lesz más megoldás, mint a tevékenységem jelentős részeit kiadni másnak. Azt hiszem az utolsó utáni pillanatig húztam ezt, mert most már tényleg nincs mese, és szeretnék még 2-5 ígéretes emberrel közösen dolgozni a következő hónapoktól kezdve.

SPEC: A KÖVETKEZŐ FELVONÁS
Viszont még egy dolog, ami miatt fontos a vállalkozás fázisait tárgyalni.

A legtöbb esetben az első fázis túl soknak bizonyul az embereknek-túl sok a bizonytalanság, túl sok a kérdés, túl messze vannak az eredmények. Ezért született a Gyorsítósáv 2.0, ami ezen lendíti át a résztvevőket, egészen addig, amíg már elég profitjuk van a megélhetéshez.

Jelen pillanatban elég sok lehetőségem van, a legnyilvánvalóbb az lenne, hogy csinálok egy tréning/konzultációs céget hagyományos coaching feladatokra, aminek nagyvállalati vásárlói vannak, és horrorisztikus pénzeket kér el egy 3 napos tréningért, mert a multinak úgyis tök mindegy.

Ehhez valahogy nem sok kedvem van. 

Amit szeretnék csinálni, az minél több vállalkozás keresztülhúzása az első és második fázison. Csak ezt nem egy tréning keretein belül akarom csinálni, hanem azt akarom, hogy azok a saját vállalkozásaim legyenek.

Emlékszem kiskoromban sokszor álmodtam, hogy van egy nagy vállalatcsoportom, ami mindent készít, és minden területen piacvezető. És persze mindent én irányítottam. És igen, tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ez olyan, mintha egy ZS kategóriás film főgonoszának az előtörténetetét olvasnátok (elég fura gyerek voltam).

Ennek a vállalatcsoportnak a neve SPEC volt, de ha megszakadok se emlékszem, hogy ez minek a rövidítése.

És idén elkezdem a valóságban is megépíteni ezt a "vállalatcsoportot", ami persze eleinte nagyon egyszerű online vállalkozásokból fog állni. Ezért volt annyira fontos nekem a Gyorsítósáv 2.0. Mert ez a "szabálykönyve" annak, hogy hogyan lehet minimális befektetéssel, alig pár hét alatt (ha valaki tudja, hogy mit csinál) egy teljes vállalkozást felépíteni. 

Az egyik legnagyobb kihívás ehhez megfelelő embereket találni, akiket nem kell motiválni, akik érdekeltek a saját épülésükben, akik önálló döntéseket képesek hozni. És például a Gyorsítósáv résztvevői közül aki jót tesz le az asztalra, az a vállalkozás nyilván egy remek befektetési lehetőség lesz egy ilyen programnak, hiszen az az illető a saját vállalkozása mellett több másikat is tud vnni.

Láttam azt, hogy a 21 napos kihívás díja mennyi embert mozgatott meg, és látom azt is, hogy ha meg tudom mutatni, hogy hogyan lesz ez az egész mindenkinek kegyetlen marha jó, akkor lesznek megfelelő vállalkozások és lesznek megfelelő csapattagok. 

Nem véletlen hangsúlyoztam, hogy aki feldolgozza a tréning anyagát, az biztosan óriási haszonra tesz szert.

Lesznek emberek, akik elindítják a vállalkozásukat, jól megélnek belőle, és azért. Lesznek olyanok, akik az én projectjeimbe fognak tudni bedolgozni, ha úgy döntenek,  hogy ne kelljen tőkét előteremteniük, és így egy "intrapreneur"-ként dolgozhassanak, és lesznek olyanok, akik be tudnak dolgozni más vállalkozóknak, hiszen nem véletlen mondtam, hogy nagy igény van a ma az ilyen emberekre kisvállalkozásokban.

Persze lesz olyan, aki felismeri, hogy ez azt jelenti, hogy nagyon sokfelé oszlik a figyelmem, és ez gond lehet. A lényeg, hogy ugyanarra a készségkészletre van szükség mindegyikhez: online eladásra. Minden más kiszervezhető vagy automatizálható szoftverekkel. 

Van, aki a Gyorsítósáv 1-ben elkezdett projectjét megcsinálta profitábilisre, és már most csinálja a második hasonló oldalát (mindkettő egy egyszerű fizikai termék). 

Vagyis igazából nem sokkal több energia 5 ugyanolyan jellegű oldalt csinálni (feltéve ha megvan a tudás, és a szükséges infrastruktúra).
HOGY NÉZ KI EZ A GYAKORLATBAN?
A SPEC-nek két fő funkciója lesz: egyrészt kicsi, de nagyon profitábilis vállalkozások indítása és üzemeltetése, másrészt a tanulságok megosztása tréningekben. 

2016-ban azért volt olyan fontos a vidózás a számomra, mert minderről szeretnék egy rendszeres videóblogot készíteni, kb egy vállalkozói realityt: egy egzotikus helyszínről új és új internetes vállalkozások indítása. Ez lenne az ötlet.

Most amit csinálok, nem túl adrenalintermelő, mert az idő nagy részében írok. De amint összeáll a háttér, és minden egyes hónapban új és olcsón tesztelhető vállalkozások indulnak (és idővel jönnek konzultálni más vállalkozások), ez már nagyon is izgalmas egy videóbloghoz.

Pár példát már ismerhettek, hogy milyen vállalkozásokról lesz szó (pl: Organilent), és a 30 vállalkozásötletet tartalmazó e-bookot végigolvasva is gyorsan egyértelművé válik, hogy mire gondolok. 

Én úgy gondolom, hogy egészen elképesztő időket élünk, hogy hihetetlen olcsó vállalkozást indítani, nagyon könnyű tesztelni az ötleteket, és csak akkor kell nagyobb összegeket elkötelezni, ha már echte biztos, hogy meg fogják venni a terméket.

Ezzel együtt pár hónapja már a bevételem 80-85%-át ezeknek a vállalkozásoknak a tőkéjére teszem el, és a Gyorsítósáv 2.0 alatt is tevékenyen nézem azt, hogy mik azok a körülmények amikre már azt lehet mondani, hogy jó esélyei vannak egy vállalkozásnak. 

2017 NEGYEDÉVEI

8760 óra. Nem sok, vagy pont, hogy rengeteg idő? Egy elmélet szerint, ha az emberrel sok új dolog történik, akkor lelassul az úgynevezett pszichológiai ideje, mert az agynak fel kell dolgozni a sok újdonságot. Ha beáll egy rutin, akkor sokkal gyorsabbnak tűnik az idő múlása. 

Ezért van az, hogy a gyerekkor nagyon hosszúnak tűnik, míg a nyugdíjaskor sokaknak szinte összemosódik. 

Azt biztosan állíthatom, hogy 2016 nagyon-nagyon hosszú év volt, de most szeretnék ráduplázni. 

Q1
Az első 3 hónap fő témája a Gyorsítósáv 2.0, hiszen rengeteg energiát kell belefektetni ebbe a tréningbe (akár az anyagokba, akár a közösségépítésbe), de fent már részleteztem, hogy ez több okból is fontos a számomra.

 A tréning március közepén zárul, és utána március második felében a TACIT-ot is befejezem. Bár az eddigi anyagok elérhetőek maradnak, a későbbiekben nem lesz frissítve már az oldal.

Addig viszont még sok tennivaló van, és több helyre is utazok. Nemsokára megyek New York-ba, ahol a fő cél egyáltalán felfogni azt, hogy mi történik ott üzleti szinten. Thaiföldön már direkt ezért kerestem a beszélgetéseket az amerikaiakkal, hogy jobban megértsem, hogy mit csinálnak ők otthon. 

Mondok egy példát, hogy miért fontos ez: az USÁ-ban gyakran vásárolnak az emberek akár drága tréningeket is (5-7000$), mert az egyetemeken félévente kell 10-15 000$-t kifizetni. Ahhoz vannak hozzászokva.

Ahhoz is hozzá vannak szokva, hogy amikor az Amazon rendeléseik megérkeznek, akkor nem egy csomagot vesznek át, hanem egy kazalnyit. Tökéletesen más a vásárlói szemlélet, mások a döntések, és ezt csak helyben lehet megérteni. 

Illetve márciusban szeretnék egy nagyobb, egy hónapos szünetet beiktatni a Kanári-szigeteken (bár ez még változhat, mert nagyon zsúfoltnak tűnik abban az időszakban). 

Addig van jópár határidő, elsősorban az OrganiLent-el kapcsolatban, amivel egyébként menet közben jó tempójú haladás van, viszont ott még nem tartunk, hogy az én fő kompetenciámnak megfelelő feladatokat csináljunk. 
Q2
Ezt a negyedévet határoztam meg egy "átmeneti időszaknak", amíg lefordítom azt, ami most rendelkezésre áll, és néhány egyszerűbb megoldással elkezdődik a külföldi anyagok eladása is. Ez eleinte e-bookokat és minitréningeket jelent, hogy minél gyorsabban tudjam tesztelni az ajánlatokat. 

Lényegében oda szeretnék eljutni május közepéig, ami a TACIT-al 5 hónap volt, csak angolul, és kb 90 nap alatt, utána jöhet a többi project.

Továbbá valamikor március és május között megtanulok végre vezetni! Ugyanis nincs jogsim, soha nem foglalkoztam vele, de most remélem meg tudom oldani, hogy gyorsított tempóban eljussak egy olyan szintre, hogy megkapjam a papírt (vezetni továbbra sem tervezek, a következő bekezdésből kifolyólag).

Ezen kívül talán a legnagyobb váltás, hogy permanensen külföldre költözöm. Egyelőre több lehetőség is számításba jöhet, de a legesélyesebb Lisszabon: olcsó, jó idő van és bár nem voltam még ott, de sokak szerint egy hihetetlen kellemes város. 

Q3
Az egyik dolog, amit megpályázok, és nagyon remélem, hogy bekerülök, a Blacksmith Camp júliusban. Ez egy 50 főnek szóló tábor Litvániában, amit egy befektetésekkel és internet marketinggel foglalkozó társaság csinál. 

Nekem nagyon tetszik a gondolkodásmódjuk, és pontosan olyan környezetet építettek fel, amire nekem nagy szükségem lenne.

Az év második felét javarészt Balin fogom tölteni (haladástól függ, hogy mikortól), remélhetőleg szeptember közepére minden úgy összeáll, mint a jelenlegi helyzet. 

Tehát nagyjából szeptemberre várom azt, hogy konszolidálódik ez a kezdeti bizonytalan időszak az angol piacon.

A második negyedévben megépül a váza annak, amit szeretnék csinálni (kialakított procedúrák, csapat összegyűjtése, első sales funnelek), a harmadik negyedév fő fókusza a product-market fit kialakítása, és több új mikrovállalkozás gyors tesztelése.

Q4
Amíg eddig a fő fókusz az ingyenes és fizetős anyagok előállítása volt, és a kezdeti közönség felépítése, ez a negyedév a skálázásról és a promóciókról fog szólni.

Például a Gyorsítósáv angol verziójának az első verziója (korábban nem vállalnék be egy 3 hónapos tréninget), vagy az év végi karácsonyi rohamra való felkészülés az új vállalkozásokkal. 

Azért megyek Bali-ra, mert az ottani élet extra vonzerőt jelent az én álomklienseimnek, akikkel dolgozni szeretnék (és persze a klíma is barátságtalanra fordul majdnem mindenhol máshol a világon).

Illetve Baliról csak egy ugrásra van Thaiföld. Ugye az egyik célom a Gyorsítósáv tréninggel, hogy év végére minél több ember tudja azt mondani, hogy "felépítettem egy értékes vállalkozást, ami finanszírozza a szabadságom". Egy embernek (a nyertesnek) én finanszírozom az útját, viszont remélem minél többen meg fogják tudni már ezt engedni maguknak.

Egy év hosszú idő, és már most (a cikk közzétételekor még nem telt el egy hónap a Gyorsítósáv 2.0-ból) óriási haladást tettünk.

Most, hogy már érthetőek a tervek, összeszedtem néhány gondolatot, amire nekem is és neked is oda kell majd figyelnünk a következő év folyamán, hogy megvalósuljanak a célok.
GRADUÁLIS FEJLŐDÉS
John Wooden egy legendás kosárlabda edző, a 20. század legjobb edzőjének választották, akinek a filozófiáját sok sportpszichológiával kapcsolatos könyvben tárgyalják, mint követendő példa. Hogy gyorsan összefoglaljam: amint ajánl az a 100%-os teljesítmény helyett egy rendszer kialakítása, ami folyamatosan apró lépésekben okoz fejlődést.

Ő "mestermunka napoknak" hívja azokat, amikor valaki fejlődött, én "1%-os napoknak" (aminek a célja, hogy egy bizonyos fontos területen 1%-al jobb legyél, elmélyült gyakorlás által).

Az utóbbi években bizonyos körökben nagyon népszerű lett ez a gondolat, egy okból kifolyólag: hogy aki igazán jó, az így csinálta a dolgait. Ha érdekel ez a vonal, akkor találsz számtalan könyvet, többek között a The Slight Edge, The Compound Effect, The One Thing, Steven Pressfield könyvei.

Woodennek is 16 évébe tellett kitalálni a módszerét, és hogy hogyan érvényesítse azt az edzéseken, de amint készen volt, a következő 12 bajnokságból 10-et megnyertek.
Én magam is tapasztaltam (magamon és másokkal dolgozva is), hogy mennyire nehéz egy cél helyett a folyamatra koncentrálni.

A célok kitűzése sokszor kényelmes feladat. Az emberek szeretik elképzelni, hogy mennyire jó lesz majd, amikor az a cél megvalósul.

De önmagában ez még nem valószínű, hogy annyira motiváló lenne, hogy minden nap cselekednénk is érte. Egy folyamat mellett elköteleződni kevésbé szexi, viszont lényegesen hatásosabb.
Azt, hogy konkrétan miben szeretnék fejlődni és hogyan, a negyedéves bontásban részletezem, hiszen folyamatosan más lesz a prioritás.

De két alkotóelem nagyon fontos:
  • Az elmélyült munka, ami lehet akár egy Pomodoro-nyi (25 percnyi) teljesen koncentrált gyakorlás (írás/videózás például), és az időszak végén a készség fejlődésével jár (tehát a határokat feszegeti)
  • A mérföldkövek, amiknek a lényege az, hogy ha egyszer már megcsináltam, akkor később is hasznot termel a számomra-például egy videó, egy értékesítő oldal, egy e-mail automatika
Mindkettőt nehéz megcsinálni, ezért is ódzkodnak tőle a legtöbben.

De az elmélyült munka a készségeket építi, aminek egyértelmű hasznuk van. A mérföldkövek pedig (a legtöbbször közvetetten, de) passzív hasznot hajtanak.

Ha többet szeretnél hallani az elmélyült gyakorlásról, akkor a Mesterkurzus nevű tréningemben sokat beszélek róla, és a rituálékról, amiket én alakítottam ki magamnak. A mérföldkövek az én esetemben (neked könnyen lehet más), azon az online vállalkozás LEGO-k, amikről ebben a videóban (és a Gyorsítósáv tréningemben) beszélek.
HOGYAN VÁLLALJ BE TÖBB KIHÍVÁST?
Korábban már sokszor használtam azt az érvelést, hogy mindenki dolgozik az élete folyamán 40 évet, de sokan nem jutnak el oda, ahova szeretnének.

Annak ellenére, hogy 100% százalékig meg vagyok győződve róla, hogy aki elkezd új kihívásokat vállalni, borítékolható, hogy jobb lesz az élete, még mindig látom, hogy nem elég kézzelfogható a legtöbbek számára, hogy mégis miért kockáztatnák a mostani status quo-t.

Röviden: az embert nem arra huzalozta az evolúció, hogy üljön a seggén, és élvezze az életet. Nem ez a boldogság. Pontosabban különbséget kell tennünk a hedonikus és eudaimónikus boldogság között, és a kihívások vállalása HATÁROZOTTAN hozzájárul az eudaimónikus boldogsághoz.

Vagyis olcsóbb, jövedelmezőbb, és boldogság szempontjából még hasznosabb is belekezdeni egy új projectbe, mint elmenni egy drága helyre vakációzni.

A másik probléma, amibe beleütközünk, hogy nem elég "átadható" az, hogy hogyan is történik mindez. Én nagyon fiatalon szembesültem az élet mulandóságával, levontam a következtetéseket, hogy nem érdemes halogatni a következő szint elérését az életben, és ezért mindennél egyértelműbb, hogy az új kihívások vállalása a levegővétellel egyenértékű (ahogy a könyvemben bővebben ki is fejtettem).

De a pontos "HOGYAN?"-ra a legjobb választ Tim Ferriss-től hallottam:

A megoldás tehát annyi, hogy fogsz egy papírt, felírod a tetejére, hogy milyen lépést szeretnél megtenni, amit már régóta halogatsz, pedig tudod, hogy jó lenne neked.

A lap maradék részét 3 oszlopra osztod, az elsőbe kilistázod, hogy mi sülhet el rosszul, és annak mekkora befolyása van az életedre.

A második oszlopban ehhez hozzápárosítasz egy csomó olyan lépést, amit megtehetsz, hogy csökkenjen az első oszlopban felírt kudarcoknak a valószínűsége.

A harmadik oszlopba pedig felírod, hogy ha bekövetkezik a kudarc, amit az első oszlopban írtál, mennyi időbe telik visszakerülni a mostani helyzetbe? 

Mindig, amikor ezen végigmentem, igazából azt láttam, hogy az új kihívás, még ha bukással is jár, kevés hatással van a mindennapjaimra, egy csomó mindent meg tudok tenni, hogy megelőzzem, és igazából 2-3 hónap alatt visszajuthatok a kihívás vállalása előtti állapotba.

Szóval sokat nem kockáztatok igazából, de ha nem lépek, akkor egy idő után a stagnálás biztos lesz.
konklúzió
Ez a csapásirány tehát a következő 1 évre. Hozzá vagyok szokva, hogy a terveim általában kábé másfélszer annyi idő alatt valósulnak meg, és ugye láthatjátok, hogy ha ez összejön, akkor az az álomszerű-kategória.

Viszont a lényeg az, hogy ha csak a fele valósul meg, akkor is gigantikus előrelépések történtek. Ha csak a negyede valósul meg, akkor is a következő szintre léptem, és tökéletesen összhangban cselekedtem azzal, amit az értékrendem diktál.

Pontosan azért nem hoztam ki ezt a cikket január 1-én, mert tudtam, hogy amit leírok, az onnantól kezdve valós cél a számomra. Szerettem volna, ha ezek a célok és az azzal kapcsolatban elhangzott ötletek egyszerre lettek volna reálisak, helyesek, és mindenki számára értékesek is. 

A következő 8760 óra nagyon érdekes lesz, és remélem te is szurkolni fogsz, hogy összejöjjön a terv:).