2016: A KEZDET VÉGE
Közzétéve:  2016. december 31.
2016...MEREDEK MENET VOLT, NEM IGAZ? 

DE SZÁMOMRA AZOK A TÖRTÉNÉSEK, AMIK LEJÁTSZÓDTAK IDÉN, CSAK ANNÁL BIZTOSABBÁ TESZIK, HOGY KÉPTELENSÉG (ÉS ŐRÜLTSÉG) AZT CSINÁLNI, AMIT MINDENKI MÁS. 

VÁRNI FOGSZ A POLITIKUSOKRA, HOGY MAJD MEGOLDJÁK A PROBLÉMÁKAT? VAGY A DEMOKRÁCIA HATALMAS ÉS IGAZSÁGOS (KHM,KHM) EREJÉRE BÍZNÁD AZ ÉLETED? (HISZEN OLYAN JÓ, ÉPÍTŐ DÖNTÉSEK SZÜLETTEK DEMOKRATIKUS KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT, NEM?) ESETLEG ÚGY LÁTOD, HOGY A GAZDASÁGI KÖRÜLMÉNYEK HIRTELEN ÚGY FORDULNAK, HOGY KÖNNYEBB DOLGOD LESZ? 

Lássuk be, hogy semmi másra nem építhetsz, csak arra, hogy képezed magad, folyamatosan tanulsz, és új kihívásokat teszel magad elé, amik a következő szintet jelentik. nekem legalábbis ez működött.

eZ A CIKK FŐLEG SZEMÉLYES PÉLDÁKKAL VAN TELE, ÉS VALÓS BETEKINTÉST AD ABBA, HOGY MI TÖRTÉNIK, HA VALAKI KITŰZ EGY TERVET, VISSZABONTJA MÉRFÖLDKÖVEKRE ÉS ELÉRI AZOKAT. 

A HOLNAPI CIKK PEDIG A KÖVETKEZŐ 8760 ÓRÁRÓL FOG SZÓLNI, az egy kicsivel több önfejlesztéssel kapcsolatos tanácsot fog tartalmazni. 

itt viszont mesélek a legjobb könyvekről, az útról, ami idáig vezetett, és persze a legfontosabb, hogy átláthatóvá válik egy olyan év anatómiája, ami...ööö...nagy dolgokat fog eredményezni. 


MIT TALÁLSZ EBBEN A CIKKBEN? (ÖSSZEFOGLALÓ)

Ez a cikk az első része, ami a 2016-os évet foglalja össze (a számomra, és remélem, hogy mások is sok hasznot találnak benne), tanulságokkal, tervezési folyamatokkal, és némi háttérrel, hogy mi történt a TACIT indulása előtt.

Blokkokra szedve a cikk a következő részekről van szó:

-Egy gyors áttekintés, mi volt a jó és a rossz, ha a célokat nézzük erre az évre 

-Metaskillek: Egy áttekintés, a fejlődést jelentő készségekről

-A TOP 5 könyv 2016-ban

-Az út a szabadságig

-4 negyedév, ami eljuttatott  X00 000 ft/hó-tól X 000 000 ft/hó-ig (praktikus tippek)


BEVEZETŐ
Kezdjük a rossz hírekkel:

Sokkal gyengébb formában vagyok, mint tavaly ilyenkor, nem tanultam meg norvégul, nem tanultam meg zongorázni, és a TACIT nemzetközi verzióját sem indítottam el.

Vagyis pár dologgal, amit célként tűztem ki a magam számára év elején, nagyon rosszul teljesítettem. 

A jó hír az, hogy a TACIT 10-szeresnél is nagyobb növekedést ért el idén. Elkészült pár olyan tréning, amire merem azt mondani, hogy a világon sem igazán fogsz jobbat találni náluk. 

Több, mint 500 oldalt írtam, és 100+ órányi videót készítettem idén. Továbbá néhány olyan készség, amit kulcsfontosságúnak tartok a jövőmben, hihetetlen fejlődésen ment keresztül.

Év közben megváltoztak a prioritásaim, mint amik az eredeti célkitűzéseim voltak: és igen, nagyon boldogan mondtam le azokról a dolgokról, amiket az eléretlen célok között említettem. 

Bár májusban volt egy nagymellényű nekirugaszkodásom az angol verzió elkészítéséhez, az igazság az, hogy nem voltak meg az előfeltételek. 

Sem idő, sem üzleti modell, sem tudás nem volt a kezemben, hogy belevágjak, de szerencsére az azóta eltelt idő pontosan erre volt jó, ezeknek a hiányosságoknak a pótlására. 

2016 a kezdet vége a számomra. Most állt össze az elmúlt 3,5 év munkája, és jövőre válik igazán láthatóvá, hogy mi is alakult az elmúlt időszakban.

MI A HELYZET MOST?
Mivel édesanyám szerint nem hangsúlyozom eléggé, hogy mennyi munkába telik ezért szeretném kiemelni itt: nagyon sokat dolgozom.

Ami azt jelenti, hogy az elmúlt majdnem 4 évben én a hét minden egyes napján dolgoztam, totálisan minimum 8 órát. Az elmúlt 1,5 évben pedig megszokottá vált, hogy hajnali 2-ig tart a pörgés. Ez sok, de egyrészt aránytalanul sokkal több eredményt hozott, és ha nem ezt élvezném a legjobban, akkor nem kellene csinálnom.

De például nemrég arra ébredtem rá, hogy ha akarok a hétvégén elrepülhetek bárhova és maradhatok is ameddig tetszik.

A tudásom pár fontos területen jobb, mint amit látok akár külföldön is, és folyamatosan fejlődök, tudatosan kiválasztva a következő mérföldkövet.

3 olyan project van, amin most dolgozok, és mindegyik szuperizgalmas a számomra, komoly növekedési potenciállal. 

Szóval a helyzet elég jó. Természetesen sok időbe tellett idáig eljutni, de most már annál több értéket tudok teremteni másoknak. 

METASKILLEK
Az év folyamán nagyon sokat invesztáltam azokba a készségekbe, amik könnyebbé teszik más készségek elsajátítását, vagy lényegesen könnyebbé teszik a célok elérését, ha megvannak.

Ezek a metaskillek. 

Például: Sarka Katának könnyű baromi jó formában maradnia, mert nem kell egy napi 8-9 órás, stresszes munkahelyen gályáznia, és bármikor hívhat egy bébicsőszt a gyerekekhez. 

Mindent megengedhet magának, és ezért drasztikusan könnyebb a saját értékrendje szerint élnie (nyilván nem tartom jó mintának, és ne részletezzük, hogy ehhez neki pontosan milyen készségekre is van szüksége, de azt hiszem így érthető mindenkinek a példa).

Ugyanakkor egy átlagos anyukának gigantikus szélmalomharc a sok egyéb kötelezettsége mellett egészséges életmódot folytatnia, és jó formában maradnia. 

Azért döntöttem úgy év elején, hogy nem tanulok meg zongorázni, norvégul, azért nem tűzök ki fitnesszel kapcsolatos célokat, mert bár jó lenne, ha ezek meglennének, de összességében a legfontosabb, növekedésre koncentráló céljaim kárára menne.

Egyedül a norvégnál rezgett a léc, de valamikor március környékén úgy döntöttem, hogy meg fogom tudni állni a helyemet a teljes angol piacon, és inkább arra koncentrálok.

A lényeg, hogy vannak bizonyos készségek, amik egyértelműen meghatározóak a számomra, amik a döntő többségét adják a későbbi eredményeimnek a hátralévő életemben. Én a következő 40 évben ezen a vonalon tervezek maradni, tehát minél fiatalabban rakom össze a puzzle darabjait, annál több lehetőség nyílik meg hosszú távon. 

Bármilyen más készségre való koncentrálás nettó kárt jelent nekem, hiszen értékes lehetőségeket hagyok ki. Az alábbiakban kiemeltem hármat, amik NEKEM fontosak voltak, amik minden esetben az eredményeimre nézve meghatározó szereppel lesznek majd. 

Természetesen a te metaskilljeid könnyen lehet, hogy mások lesznek, de amint rádöbbensz, hogy mik azok a készségek/feladatok, amik a legnagyobb előrelépést jelentik, annál jobb tempóval tudsz haladni majd. 

1, MARKETING
Bár sokaknak szitokszónak számít, a marketing igazából az ajánlatoknak a piac igényeihez való igazítását jelenti. 

És persze meg kell érteni, hogy ha nincsenek emberek, akik megveszik a TACIT prémium tréningjeit, akkor itt lóf*sz sincsen, mert akkor a diplomámat kellene munkába tenni, valami szuper könyvvizsgáló cégnél, pontosan 0 értéket teremtve a világra. Minden vállalkozásnak vásárlókra van szüksége az életben maradáshoz. 

Ha nincs marketing, akkor nincs se ingyenes 21 napos kihívás nyereménnyel, se olyan cikkek ingyen, amik százezreket takaríthatnak meg, ha használod, se olyan videók, amik részletesen elmondják, hogy mit kell tenned, hogy az életedből sokkal többet hozhass ki. 

Azt hiszem senkit nem lepek meg, ha azt mondom, hogy folyamatosan csinálok marketingtevékenységet, és azt hiszem az egy évvel ezelőtti állapothoz képest óriási előrelépések történtek. 
2, VIDEÓZÁS
A videózás alatt egyben tárgyalom a produkciós részt (videóvágás, vágóképek stb...), és az előadásmódot. 

Tavaly nagyjából 30 webinart tartottam, és az ilyen 1,5-2 órás, élő közvetítések nyilván tágítják az ember határait. 

Teljesen egyértelmű, hogy az egyik nagy előnyöm (amire a jövőben is szeretnék építeni), hogy jó vagyok a videózásban. 

Mivel ezzel együtt a tartalomfogyasztás is nagyon erősen erre mozog, ezért idén sok energiát fektettem abba, hogy jövőre  az angol piacon minél gyorsabban eredményeket láthassak a videókkal. 

Például a 21 napos kihívás óriási előrelépés volt ezen a téren, viszont soha nem tudtam volna megcsinálni, ha előtte már nem mozgolódtam, próbálkoztam volna vele

Idő közben pedig nagyobb beruházások is történtek a videófelszerelésbe (a kiadásaim jelentős részét ez képezi), de ezek ha egyszer megvannak, akkor már csak dolgoztatni kell őket.
3, TARTALOMKÉSZÍTÉS
Ez az év hihetetlenül produktív volt, és én is folyamatosan egyre jobb lettem az online tréningek készítésében.

Például gyorsabban és tisztábban áll össze a fejemben, hogy hogyan jutnak majd el az emberek A-Z-ig a tréningen (higgyétek el, nagyon kevés ennél komplexebb feladat van).

Nem csinálok titkot belőle, hogy nem én találom fel, ami elhangzik az anyagaimban, jellemzően sokat kutatok, és segítek hétköznapi, közérthető, de mégis praktikus formában átadni az általam tanultakat. 

Ez az én hozzáadott értékem. És látom, hogy óriási igény van erre, hiszen nagyon sok fontos információ annyira el van dugva, vagy annyira bikkfanyelven van megfogalmazva, hogy soha nem jutna el a közönséghez máshogy. 

Ez az év számtalan új tréninganyagot eredményezett, és egyre gyorsabban tanulok, illetve szerkesztek és produkálok tréningeket.
TOP 5 KÖNYV
Annak idején készítettem egy TOP 18-as listát azokról a könyvekről, amik számomra a leghasznosabbak voltak

Míg tavaly 100+ könyvet olvastam (itt el tudod olvasni az összefoglalót a módszeremről, és a kihívásról, hogy hogyan olvastam el 30 könyvet 30 nap alatt tavaly szeptemberben), idén teljesen máson volt a hangsúly  (sokkal többet írtam, az itt összegyűjtött okokból). 

Természetesen mindettől függetlenül jópár könyv lett feldolgozva idén is, és alább megtalálod azokat, amik nekem a leghasznosabbak voltak. 
Ready, Fire, Aim
Amikor megláttam az alcímet, az első reakcióm az volt, hogy "wow, ez aztán jó nagy bullshit lesz". 

Aztán egy Facebook csoportban említésre került a könyv, mint egy kiváló forrás, valakitől, aki tudom, hogy 5 évnél kevesebb idő alatt jutott el a 100 m $-os éves forgalomig. 

Szóval nyár közepén elolvastam, és ez jelentősen hozzájárult a második félév alakulásához, mivel pontosan tudtam, hogy hol tartok a folyamatban.

A könyv fő felütése, hogy minden vállalkozásnak 4 érettségi fázisa van, és ettől függően másra kell koncentrálniuk.

Az első fázisban az eladásra, és csakis egy termék eladására. A legtöbb vállalkozás azért nem halad tovább, mert túl bonyolult infrastruktúrát alakítanak ki (amire csak a harmadik fázisban lenne szükség), és soha nem tanulnak meg elég jól eladni. 

A következő cikkben visszatérek erre a gondolatmenetre, mert jövőre a harmadik fázisba érek, és a legtöbb kihívás ehhez fog fűződni. 
Ez az a könyv, amivel ki kellene cserélni az összes buta menedzserkönyvet, amit a produktivitásról szól (David Allen, Bryan Tracy), mert ehhez képest semmit sem érnek.

Anders Ericsson egy kutató pszichológus, akinek a nevéhez fűződik a "10 000 órás szabály", amit persze ő nem hív szabálynak, de mégis ez áll a csúcsteljesítők hátterében.

Ez a könyv megerősített abban, hogy nem a produktivitás a cél, hanem az, hogy minél több időt töltsünk elmélyült gyakorlással, vagyis új kihívások vállalásával, és a megértésünk egyre magasabb szintre juttatásával. Mivel már a Mesterkurzus után olvastam, ezért egyébként is nagyon mélyen benne voltam ebben a témában, és nagyon sok extra hivatkozási pontot találtam ebben a könyvben.

Persze ez sokkal keményebb munka, mint telezsúfolni egy naptárat, és produktív, de jelentőségtelen feladatokat végezni napestig, de ez az igazi "titok" a haladáshoz, és azóta fontos eszköze lett a repertoáromnak. 

Az egyetlen hiányosság, hogy ez egy akadémikus által írott könyv. A Mesterkurzus nevű tréningemben pont ehhez a gondolatmenethez gyűjtöttem praktikus lépéseket.

Peak
Atlas Shrugged
Kevés fontosabb dolog van egy életfilozófiánál, és egy szilárd értékrendnél. 

Az Atlas Shrugged az író, Ayn Rand regénybe oltott életfilozófiája, amit objektivizmusnak hívnak, és az elmúlt években (sokadjára olvastam ezt a könyvet) rengeteg hasznot hajtott nekem.

Ami annak idején nagyon szomorú volt, hogy írtam egy hosszú cikket az önbecsülésről (az ilyen cikkek írása jellemzően 3-4 teljes napot igényel), és elhelyeztem benne egy felfedetlen részletet, hogy melyik könyvről volt szó. 

Utána sok levelet kaptam, hogy melyik könyvről van szó. Ezek az emberek egy Google-keresést sem ejtettek meg, de most már "felfedhetem", hogy erről a könyvről volt szó.

Persze mivel egy 1000 oldalas kötetről van szó, ami sok esetben metaforákkal, példázatokkal mondja el a tanulságait, nem valószínű, hogy valaki a hasznát venné, aki egy keresést se tud megejteni. 

Viszot mind ezt, mind Ayn Rand másik nagyobb művét az Ősforrást tudom javasolni annak, akinek van türelme kibogozni az értelmét.
Ez a könyv egy tőzsdei spekuláns feljegyzéseivel kezdődik, ahogy előbb nagyon meggazdagszik, majd később, különböző okokból elbízza magát, és mindent elveszít.

A könyv második felében pedig részletesen kielemzik, hogy milyen döntési torzítások vezettek odáig, hogy ennyire magabiztosan, ennyire nagy pénzeket veszített el.

Bár nem tervezem befektetésekkel foglalkozni (az sokkal inkább vagyonmegőrzésre van az én szememben, mint vagyonteremtésre), de ez a könyv döbbentett rá, hogy ez egy remek terep vizsgálni a döntéseket a racionálistól eltérítő érzelmi befolyások okait. 

Én úgy látom, hogy a tőzsdei döntések sok esetben látványosan példázzák azokat a hibákat, amiket az emberek üzletépítésben/vállalkozásindításban is elkövetnek, de ott sokkal több idő, amíg kiderül a hiba (ezért kevésbé észrevehető, kevésbé látványos).

What I Learned Losing a Million Dollars
Resilience
Nehéz elfogulatlannak lennem ezzel a könyvvel, mert pontosan az a keménység árad belőle, amit a legtöbb mézes-mázos önfejlesztő könyvből hiányzik.

Igen, az élet néha nehéz. Vagy megkeményedsz, vagy megnézheted magad. 

A lényeg, hogy egy Navy SEAL írta ezt a könyvet, mégsem egy "megmondóemberes" stílusú keménykedés, mint sok hasonló katonák által írt könyv.

Greitens számtalan humanitárius misszióban is részt vett, és valahogy tőle sokkal hitelesebb szeretetről és jótékonyságról hallani, mint valakitől, aki egyértelműen csak azért említi ezeket a témákat, mert tudja, hogy ettől fog jobban fogyni a könyve. 

(Marketingtipp: írj egy könyvet, hogy "Hogyan hallgass a szívedre, és kövesd az álmaid, hogy megtaláld önmagad", írj bele egy csomó közhelyet, amivel baromi egyszerű egyetérteni, és tuti pörögni fog).

Persze ez tipikusan az a könyv, ami nem találja meg a mainstream közönséget, mert az ellenállóképesség azt jelenti, hogy először el kell bukni, és utána lehet felállni.
AZ IDÁIG VEZETŐ ÚT

2015 első felében nagyon sokaknak még mindig egy ilyen “mellékprojectnek” tűnt, amit csinálok. Egyszerűen kívülről nem látszott, hogy mennyi probléma meg lett oldva, mennyi feladat lett már elvégezve.

És pontosan ez történik most is: egyszerűen a következő évben kezdődnek majd látszani igazából az eredmények, amik idén lettek kiküzdve.

Szeretnék gyorsan végigmenni az elmúlt éveken, hogy látszódjon, hogy mi vezetett idáig. Ez azért fontos, mert sok vállalkozásnak az adott kezdőlendületet, hogy az elején történt egy nagy esemény, ami beindította őket (egy virális cikk, egy meglepően jól sikerült húzás stb…).

Nekem ilyen az első másfél évben nem volt. Nekem az egész vállalkozásépítés egy kiszámított folyamat volt, a botlások utáni következtetések levonásával. Persze jöttek eredmények folyamatosan, de általában megelőzte őket egy 2-3 hónapos bizonytalansággal teli időszak, amíg gőzöm sem volt, hogy vajon a jó irányba tapogatózom-e.

Erre az időszakra mindenkinek számítania kell, és a teljes képhez, hogy mi történt idén, hozzátartozik az is, hogy mi történt korábban. (És persze lehet lényegesen okosabban is építkezni, mint én tettem, én legalábbis igyekszem minél több olyan hibára felhívni a figyelmet, amit annó elkövettem.)

2013
Az év első felét pókerezéssel töltöttem.

Azt hiszem ez az az időszak, amit a legjobban szégyellek az életemben, mert jó lehetőségeket hagytam el, egy olyan dologért cserébe, amiből semmit nem tanultam, semmit nem fejlődtem.

Nem tudom, hogy meddig folytatódott volna mindez, ha nem alakult volna ki egy nagyon kaotikus családi helyzet (amit nem fogok részletezni).

Ez billentett ki, pontosabban vissza a vállalkozáshoz, amit korábban egyszer már elkezdtem, és ehelyett jött a póker.

De 2013 nyarán nagyon összeszedtem magam, és bár gőzöm sem volt, hogy hogyan kellene vállalkozni, ügyfeleket szerezni, online marketinget csinálni, stb… elkezdtem építkezni, mert egyszerűen muszáj volt megcsinálni.

Persze nekem azért "könnyű" volt, mert nem volt más lehetőség, muszáj volt megcsinálni. Ez már egy pozitív példa volt nekem, hogy ha belevágok valami újra, akkor kellő kitartással biztosan ki tudom találni, hogy hogyan lehet működőképessé tenni.

2014
Az év elejére rendeződött a helyzet, minden jól alakult végül családi téren, én pedig azt vettem észre, hogy fél év alatt sikerült kialakítani egy nagyon profitábilis vállalkozást. 

Persze az egész kapkodva lett összerakva, minden ösztönszerűen alakult, és rengeteg munkával kompenzáltam azt, hogy nem tudtam a pontos megoldásokat.

Ebben az évben a legnagyobb visszatartó erő az volt, hogy én korábban teljesen elhanyagoltam az egyetemet (messze alulmúlta minden várakozásomat a Corvinusos anyag), és ezért nagyon sok kreditet kellett az első félévben bepótolni (48-at egész pontosan, kérvényt kellett beadnom, hogy ennyit felvehessek), majd utána a második félévben szakmai gyakorlatom volt (és még 2 tantárgyra be kellett járnom mellette).

Ezért tartom annyira dühítőnek, amikor valaki panaszkodik, hogy nincs ideje dolgozni az életén (és persze pár keresztkérdés után mindig kiderül, hogy rengeteg ideje van igazából, csak elmegy hülyeségekre).

Hidd el: kevesebb dolgod van, mint nekem akkor, mégis folyamatosan épült az üzlet, és az év végére megvolt az első milliós hónap (na persze közben nem sokat aludtam).

2015
Az év elején úgy döntöttem, hogy beruházok egy stúdiófelszerelésbe, amivel profi videókat tudok felvenni, és egyben ami életem egyik legjobb beruházása lett:  250 000 forint lámpákra, állványtartóra, háttérre, stb...

Onnantól kezdve ugyanis volt egy gyakorlópályám. Tudni kell, hogy stúdióvideókat felvenni LÉNYEGESEN nehezebb, mint az utca közepén beszélni.

Tehát pontosan az a “próbálkozunk és elszúrjuk, aztán tanulunk belőle” megoldás kellett, ami az egyetlen módszer haladni bizonyos készségekkel (nem tanulhatsz videózni könyvből, muszáj gyakorolni). 

2015 májusában kezdtem el dolgozni a TACIT-on, és az előkészületek az egész nyarat igénybe vették. Ezért olvastam el 100+ könyvet, és rengeteget egyéb infót (blogok/tréningek) dolgoztam fel.

Közben pedig nagyon meghatározó volt az az időszak, amit Oslo-ban töltöttem. Nagyjából egy hónapot töltöttem a világ egyik legnagyobb jólétben élő országában, és hát nagyon eltér attól, ami itthon van. Az a bőség-szemlélet, ami ott volt, nekem nagyon hasznos minta lett. 

Az indulás utáni hónapokban nagyon nehéz volt kibogozni, hogy akkor végülis melyik lépések a leghasznosabbak, hogyan is kellene alakot öltenie ennek a projectnek, de év végére 100 feliratkozója volt a TACIT Pro-nak, a szeptemberi indulás után.
2016 NEGYEDÉVEKRE BONTVA
Szerintem nekem jelentős előnyt jelent, hogy nem éves, hanem negyedéves céljaim vannak.

3 hónap alatt sok mindent el lehet érni, egy nagyobb volumenű projectet végig lehet már vinni mondjuk (erre egy hónap nem lenne elég), de mégis kellően gyorsan szerez visszajelzést az ember, hogy el tudja könyvelni, hogy jó úton haladt-e (az éves célokra szerintem 5-6 hónap múlva sokan már nem is emlékeznek).

Hogy a maximálisat hozzam ki az auditból, ezért egyenként végigmegyek ezeken.

1. Negyedév: Az előkészületek

Tanulság: ha látod, hogy a jövőben valami nem optimálisan fog alakulni, vagy problémák merülhetnek fel, akkor legyél hajlandó változtatni a terven akkor is, ha elköteleződtél egy bizonyos irányba, és komoly erőforrásokat invesztáltál belé.


Az évet ugye úgy kezdtem, hogy volt 100 feliratkozója a TACIT Pro-nak, de láttam, hogy hosszú távon fenntarthatatlan az a modell, amit eredetileg kitaláltam, tehát év elején új irányba kezdtem építkezni. 

Eredetileg a TACIT csak a TACIT Pro-ból állt volna, amit egy olcsó feliratkozásnak a keretein belül adtam el. 

Egyszerűen a TACIT Pro feliratkozói között voltak olyanok, akik csak az olcsó feliratkozási ár miatt jöttek. Ők a "rossz vásárlók", akiket inkább nem akartam az ügyfeleim között tudni a jövőben 

Voltak akik foglalkoztak volna önfejlesztéssel, ha látják azonnal az eredményeket, de én a TACIT Pro-t nem egy lépésről-lépésre szóló anyagnak készítettem, ami eljuttat A-Z-ig, hanem egy könyvtárnak lényegében.  

És voltak olyan emberek, akik borzasztóan inspirálóak voltak, és inkább személyesen dolgoztam volna velük, magasabb szinten, mint a TACIT Pro.

Tehát bebizonyosodott, hogy nekem volt egy eredeti elképzelésem (egy álmom), ami viszont a valóságban nem úgy működött pontosan, ahogy én elgondoltam. 

Ez a legtöbb esetben így van a vállalkozásoknál, tehát örültem, hogy 4 hónap alatt eddig eljutottam, de vissza kellett ülni a tervezőasztalhoz. 

Ugye ekkor még 2 vállalkozást vittem, és a másik volt a fő bevételi forrásom, ezért anyagi értelemben a legkevésbé sem volt zavaró ez, csak növekedés szempontjából.

Két kérdésre kerestem megoldást: hogyan tudok gyorsabban, többet elintézni (nyilván a produktivitás már korábban is fontos téma volt a számomra), és hogyan tudok marketingszempontból sokkal jobb ajánlatokat kialakítani (bár a marketing sokak számára szitokszó, igazából a vásárlói igényeknek való megfelelést jelenti).

Ez egy hosszadalmas időszak volt, rengeteg elmélyült gyakorlással, de ennek az eredménye lett a Mesterkurzus nevű tréningem, ami az én nézetemet tartalmazza a produktivitásról, amit azóta is sikeresen használok (hatékonyság helyett hatásosság, menedzserguruk helyett sportpszichológia).

A másik gyümölcse ennek a periódusnak jópár olyan tapasztalat volt copywriting, promóciók és klasszikus marketing terén, ami később óriási eredményeket hozott.

Bár az egész egy megakadással kezdődött, óriási hiba lett volna nem tudomást venni ezekről a problémákról, mert így, hogy megoldottam őket, hirtelen meglódultak a dolgok.


2. Negyedév: A Mérföldkövek

Tanulság: A legtöbb esetben az emberek haladásában az a szűk keresztmetszet, hogy egy bizonyos készségük hiányzik, vagy nincs megfelelő szinten. Ezért nem kockáztatják az előrelépést, vagy ez egy szűk keresztmetszetként működik (ez volt velem is), ami akadályozza a további eredményeket. Miután viszont megvannak a szükséges készségek, brutális tempóban lehet haladni.

Ugye az első negyedévben rendbe kellett tennem az üzleti modellemet, felkészülni néhány újfajta kihívásra (én eredetileg arra számítottam, hogy csak a TACIT Pro-t bővítgetem tovább). 

3 hónapba tellett, rengeteg elhasznált firkapapírba, és jópár kitépett hajszálba, de a második negyedévben látszódtak az eredmények.

A Mesterkurzus összerakása 3 hónap volt: március közepén adtam ki, de előtte már december elejétől kezdve dolgoztam rajta (ugye megelőzte egy minitréning, az R2, ugyanezekre az elvekre alapozva, de sokkal szűkebb fókusszal).

Utána viszont villámgyorsan összeállt a TACIT könyv, 4 TACIT Pro tréning, és még egy teljes "nagy" tréning a Project Budapesthez.

Ebben a negyedévben kezdtem el utazni is. Felhívnám a figyelmet rá, hogy nekem 2014 eleje óta jól mentek már a dolgaim, de csak több, mint 2 évvel később kezdtem el utazásra költeni.

Ezt azért mondom, mert sokan amint egy kis összegre szert tesznek (mondjuk az év végi bónuszuk), azt azzal a lendülettel el is költik. Így képtelenség haladni. 

Szó szerint képtelenség, és ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne költs utazásra.

Azt mondom, hogy ha most megteheted, hogy elmenj egy útra, amire viszont spórolnod kell, akkor inkább fektesd magadba azt a pénzt, hogy egy év múlva elmehess 5 útra, anélkül, hogy spórolnod kellene.

3. Negyedév: 
Gyorsítósáv

Tanulság: Vannak bizonyos célok, amiket borzasztóan nehéz elérni, de ha az ember megcsinálja, akkor az egy olyan tőkét biztosít az egész hátralévő életére, ami biztosítja, hogy rendben lesznek a dolgok.

 Július elejétől szeptember végéig (amikor elutaztam Ázsiába) semmi mással nem foglalkoztam, csak a Gyorsítósáv 1-et csináltam. 

Úgy értem szó szerint. Lényegében semmi mást.

Nem tűnik nagy mókának, igaz? Nem tűnik 4 órás munkahétnek?

A vicc az, hogy pontosan ezek a dolgok teszik lehetővé azt, hogy valaki egy idő után a 4 órás munkahetet élje. 

Mert lehet hónapokig dolgoznom kellett a 40 órányi anyagon, ami Gyorsítósáv 1.0 volt, de utána már a 21 napos kihívás alatt mindenki látta, hogy mennyire értek ahhoz, amiről beszélek, mert volt egy előzetes tudásom, ami a tréning alatt követhető formába lett öntve, és minden gondolatot példákkal tudtam alátámasztani.

Ezzel pedig lehetővé vált, hogy a 2.0-s verzió még sokkal jobb legyen.

A következő cikkben írok arról, hogy miért is olyan borzasztóan fontos nekem, hogy a Gyorsítósáv a létező legjobb tréning legyen (bár a döntő tényező nyilván az, hogy a maximális értéket akarom szállítani cserébe a vásárlóim bizalmáért, de ezen túl van még egy faktor).

Visszatérve az eredeti mondandómhoz: egy ilyen project zárása nekem mindig olyan, mint egy kondis edzés az agynak. Mindig összeszedettebben, jobb meglátásokkal és pontosabb véleményekkel jövök ki ezekből a helyzetekből. 

És egyébként pontosan ezért döntöttem úgy, hogy nem vágok bele a marketingkivitelezésbe végül (egyelőre), pedig azonnal több nagyon jó lehetőség is megnyílt, de ugyanezt a tanulási folyamatot nem kapnám meg abból a fajta munkából.

Ebben az időszakban egy nagy hibát elkövettem: túl sokat dolgoztam. Többször is egy-egy webinar után napokra lebetegedtem, 1 hónapon keresztül folyamatosan éreztem, hogy maradt bennem valami fertőzés, és ez nagyon összekutyulta a kialakított rituáléim. 

Ugyanakkor a fáradtság elmúlik, és én úgy érzem, hogy ezzel a negyedévvel szert tettem egy olyan tapasztalatra, ami megint lényegesen feljebb tolja azt, hogy milyen pályán fogom tölteni az életem (vagyis engem nem az érdekel, hogy mi van most, hanem hogy a mostani cselekedeteim milyen 5 évvel későbbi helyzetet vázolnak).


4. Negyedév: 
ázsia

Tanulság: A világ sokkal nagyobb hely, mint Magyarország, és az élet sokkal több, mint bejárni a munkahelyre, és hétvégén felélni a jövedelmet. Keményebben pakoltam oda magam, mint korábban bármikor, és jöttek is az eredmények. 

Szeptember 27-én szálltam gépre, hogy másnap kora délután Shanghai-ban elkezdjem felfogni azt, hogy mennyi minden van még, amit fel kell dolgozni a világról.

A következő 3 hónapban szoknom kellett a tudatot, hogy mostantól ez az életem: a repülőút napján annyi rendelés jött be, ami fedezte az odautat. 

Szeptember elején lezártam az első vállalkozásom, a Project Budapestet, mert bár továbbra is szép összegek jöttek be belőle, engem nagyon zavar, ha valamit nem csinálok jól. Nem volt rá kellő agykapacitásom, ráadásul tudtam, hogy nem ez a jövőm, úgyhogy inkább bejelentettem, hogy befejezem. 

Amint ez megtörtént, úgy éreztem, mintha az agyam egy része, ami eddig nyomás alatt volt felszabadult volna, és azonnal nézhettem új kihívások után. 

Az út jelentős része nagyon jól dokumentálva lett, tehát ha ez érdekel, a videóblogon vissza tudod nézni a városok videóit, és a 21 napos kihívás videóit is. 

Apropó 21 napos kihívás. Ez az egész egy kósza ötlet volt eredetileg, de aztán közel 1000 embert sikerült bevonni. Ha megnézed, akkor minden egyes videón (még az utolsókon is) van legalább 600 körüli nézettség (egyet kivéve). 

Ez azt jelenti, hogy sikerült majdnem 7 órányi videót végignézetni a közönséggel olyan témában, ami kifejezetten kihívások vállalását igényli tőlük. És bár a kihívást megrendezni sokba került, természetesen egy vaskosan megtérülő befektetés volt, aminek az eredményeképpen nagyon sok embernek teljesen új irányt vett az élete. 


konklúzió
Én úgy gondolom, hogy ez az év mindenkinek a kezdet vége.

Nekem az elindulásnak a befejeződése, ugyanis most vághatok bele először úgy egy új évbe, hogy minden szükséges előfeltétel rendelkezésre áll. Természetesen sokan vannak, akik nagyon komoly eredményeket érnek el, de rendre úgy látom, hogy ezek az emberek valahol megállnak, és azt mondják, hogy "ennyi elég lesz".

Ami belőlem hiányzik igazából, az ez. Ugyanis pontosan tisztában vagyok vele, hogy sokan építkeznek nagyon ügyesen, nagyon jó tempóban. Amit sokkal ritkábban látok viszont, hogy valaki azt mondja, hogy "oké, eljutottunk idáig, akkor most tízszerezzük meg". 

Mindezzel kapcsolatban azért vagyok ennyire nyílt, mert szeretném, ha minél többen tudnák, hogy meg lehet csinálni. 

(Természetesen biztos van, aki úgy gondolja, hogy egyszerűen csak szeretek magamról ömlengeni, de nekik jelzem, hogy a személyes ismerőseim jelentős része azt se tudja, hogy mit csinálok.)

Leírtam részletesen, hogy mi előzte meg ezt az évet. Leírtam azt is, hogy milyen év áll mögöttem. Most, hogy itt az év vége, dugig van sok oldal azzal, hogy "ezek voltak az év legjobb sorozatai", és kilistáz 40-et, amit önmagában fél év lenne végignézni... 

Vagy utána: ezeket a filmeket/videójátékokat várjuk nagyon 2017-ben. 

Azt akartam, hogy ezt a cikket oda tudd mellé tenni kontrasztként, és tudd azt mondani, hogy "én inkább ezt akarom". Szerintem megcsinálható, és szerintem mindenkinek meg kell csinálnia. 

Teljességgel lehetséges egy év alatt gyökeresen megváltoztatni az embernek az életét. Persze nekem is hosszabb időbe tellett mindez, de hadd tegyem hozzá: előttem csak olyan példák voltak, akik 10-15 év alatt érték el a céljaikat. 

Tökéletesen megértem, hogy miért nem lobbantja a legtöbbeknek lángra a motivációját, hogy "igen, 'csak' 10 év múlva már eljuthatok oda, ahova szeretnék?".

Meg lehet csinálni gyorsabban, de annak is megvan az ára. 
Szóval ezt a cikket az egyik kedvenc "filozófusom" (a klasszikus értelemben, vagyis, mint a "bölcsesség kedvelője"), Nathaniel Branden szavaival zárom: 

"A tudatos élet azt a meggyőződést tükrözi, hogy a látás jobb, mint vaknak lenni; hogy a tények tisztelete jobb eredményeket hoz, mint a valóság tagadása.

Hogy a nehézségek kerülése nem teszi valótlanná a kemény valóságot; hogy jobban járok, ha kijavítom a hibáimat, mint ha úgy tennék, mint ha nem léteznének. 

És hogy minél inkább tudatos vagyok az életem céljaival kapcsolatban, annál bölcsebben és hatásosabban tudok cselekedni."

Kellemes Újévet!
Jövőre folytatjuk...