Volt már olyan, hogy elvesztettél valami értékeset? Akár egy értékes tárgyat, akár egy értékes lehetőséget, akár egy értékes kapcsolatot?

Idegessé tett, igaz?

Felejtsd el. Százszor többet veszítesz azzal, hogy hiszel ebben az 5 gondolatban, amit a társadalom megtanít az embernek.

Minden egy egyes nap valamilyen formában sulykolva van az emberek fejében az alábbi 5 gondolat valamilyen formában, és ha valaki elkezd hinni nekik, akkor elvesztette a lehetőségei nagy részét.

Nem akarom azt mondani, hogy “ez az egész egy nagy összeesküvés”, és ez az a cikk, amit “ŐK nem akarják, hogy elolvass”.

De a legtöbb embernek nem működik jól ez az élet dolog, és ezért legalább el kell gondolkoznunk rajta, hogy nekünk mit kell csinálnunk másképp.

De szerintem ezt az 5 gondolatot megtámadva gyorsan jó útra kerülsz.

Kell egy ház

Sokszor hallhatod, hogy “az albérlet kidobott pénz, az embernek gyökerekre van szüksége az életben, ezért házat kell venni”.

Ez egyszerűen egy nagyon erős racionalizálása a stabilitásra való vágyra. A stabilitással csak egy gond van: hogy onnantól kezdve se fel, se le.

Bocsánat: felfelé nincsen. Lefelé mindig lehet menni, mert 8-10 évente mindig történik valami a gazdaságban/világban stb…

A tömegek élete 4 pillér köré rendeződik:

-saját ház

-diploma/papírok

-munkaviszony

-kapcsolat

És bizonyára mindannyian hallottatok/találkoztatok olyan emberről, aki rossz kapcsolatban él évek óta, olyan végzettsége van, amivel már nem akar foglalkozni, és olyan munkája, amit nem élvez.

Mégis maradnak. Mert az ő szemükben a kellemetlen, de biztos, jobbnak számít, mint a bizonytalanság, ahol problémákat kell megoldani.

A fentiek közül kivételnek számít a ház birtoklása, mert gondolom soha senkitől nem hallottad eddig, hogy idiótaság házat venni.

Én is csak azt mondom, hogy egy bizonyos rétegnek idiótaság házat venni.   Egészen pontosan azoknak, akik képesek egy jó életet felépíteni (ha valakinek az a terve az életre, hogy csak eléldegél, akkor csinálja nyugodtan, de ez a blog nem nekik való).

Mert ahhoz, hogy felépítsd az áloméleted, szükséged van tőkére és rugalmasságra. Egy ház pontosan ezt veszi el.

Meg kell érteni, hogy ha ezeket tűzöd ki célnak (egy pár, egy munkahely, egy ház), akkor elfogadod, hogy az élet ennyi, és nem több.

Pedig az élet ennnél sokkal több.

És még ha most vonzónak is tűnne, hogy ezt a 4 dolgot kipipálod, ne felejtsd el, hogy mennyien csalódnak, amikor megszerzik mindezeket.

Ne mássz fel egy olyan létrára, ami rossz falnak van támasztva.

Onnantól kezdve, hogy feladod ezt a hiedelmet, sokkal motiváltabb leszel, mert érzed, hogy lemondtál a biztonságról, tehát fejlődnöd KELL. És ez a magyarázat arra, hogy a legtöbb fejlődni vágyó ember miért nem halad. Mert 90%-ban még a biztonságban maradtak.

(Kapcsolódó: olvasd el a cikkem arról, hogy hogyan tanulj gyorsabban)

És ha az agyad 10%-a azt mondja, hogy fejlődni kellene, 90% pedig, hogy “jaj de jó lenne kényelemben lenni”, képzeld el, mi fog történni.

Semmi.

Fiatalság=bolondság

Egyszerűen imádom a Halott Pénz új klipjét, mert egy helyen fantasztikusan összefoglalja azt az életfilozófiát, amitől én undorodom (szóval nem kell sokat ecsetelnem).

Valóban fiatalként a legkisebb a felelősség, amit vállalnod kell. Nem kell gyereket nevelned (és eltartanod), nem kell kocsit és albérletet fizetned, és tudod, hogy rengeteg időd van kijavítani a hülyeségeket, amiket most elkövetsz.

DE!

Emlékszel, amikor elmúltál 18? Talán azt vártad, hogy most, hogy “nagykorú vagy”, már jobban érted az életet.

Én határozottan ezt vártam. Azt gondoltam, hogy ez egy mágikus fordulópont, amikortól hirtelen komolyabban gondolkozom majd.

És persze nem történt semmi. A születésnapom elmúlt, utána a következő nap is, és nem igazán érződött másnak az élet.

Hacsak az ember nem tesz ellene, akkor pontosan ugyanez a felelőtlenség fog maradni élete végéig.

Látod nem igazán jó abból kiindulni, hogy “22 éves koromig jól kiszórakozom magam, aztán majd megkomolyodok”. Erősen valószínűtlen, hogy megtörténne.

A fiatalon hozott döntések a LEGFONTOSABBAK az életben.

Nézd meg az alábbi ábrát! morgan_compound_large

Ez azt mutatja, hogy egy dollár, amit befektet az ember, mekkora értéket képvisel az ember hátralévő életében.

Az egyik legfontosabb befektetési tanács, hogy kezdd el korán.

És ne pénzről beszéljünk. Azt könnyű számosítani, de ez a gondolatmenet máshova is átvihető.

Ha 20 évesen teszel félre egy dollárt, az 3-szor akkora értéket teremt neked, mintha 36 évesen tennél félre egy dollárt.

Ha 20 évesen teszel meg egy erőfeszítést, akkor az sokszorosan (több, mint háromszorosan) többet ér, mintha ugyanazt az erőfeszítést 36 évesen tennéd meg.

Igen: kockáztass fiatalon.

Ekkor kell új dolgokba belevágni, mert a bukás csak kis árral jár (nem tudsz csődbe menni, nincs sok elbukható forrásod), viszont a tapasztalat óriási értéket jelent.

A legtöbb ember a fiatal éveit hülyeségekkel tölti el, és meglesz a böjtje persze.

Én úgy látom, hogy az ember húszas évei a legmeghatározóbbak, ott dől el, hogy valaki növekedési pályán tölti az életét, vagy csak “elvan” a hátralévő éveiben.

Szerénynek és önzetlennek kell lenned

Egy könyv, amit erősen tudok javasolni Seth Godin: The Icaros Deception c. könyve.51wgdgvrlul

Ikarusz története az egyik legősibb példája, hogy miért ne törj nagyra az életben.

A mítosz szerint Daidalosz magának és fiának szárnyakat készít, hogy repülve meneküljenek el Kréta szigetéről, ahol fogva tartják őket.

Ikarusz az apja intése ellenére túl közel repül a naphoz, aminek a hője megolvasztja a viaszt, amivel a szárnyat alkotó madártollak a fakeretre vannak erősítve.

Ikarusz a legenda szerint lezuhan, és a tengerbe veszik.

A történet tanulsága, hogy tartózkodjunk a nagyravágyástól, a hübrisztől.

Godin emlékeztet rá minket, hogy Daidalosz arra is figyelmeztette a fiát, hogy nehogy túl alacsonyan repüljön, mert akkor a tenger hullámai ragadják magukkal.

Egyszerűen a világnak olyan emberekre van szüksége, akik azt mondják, hogy “Meg fogom csinálni. ÉN fogom megcsinálni.”

Számomra nehéz megérteni, hogy hogy jutottunk el odáig, hogy a 21. században, amikor minden lehetőség megvan, hogy egy olyan életet élj, ahol Marco Polo irigykedne rád az utazásaid miatt, és Da Vinci idiótának érezné magát melletted, de a többség mégis nagyon alacsonyan van megragadva.

Miért?

Mert fiatalon azt éreztették velük, hogy nem szabad a saját javukat nézniük.

Mert az embereket arrogánsnak nézik, ha mások véleményétől függetlenül gondolkoznak. Mert azt éreztették velük, hogy hiába minden erőfeszítés, úgyse lesz gyümölcse.

Ha tudod, hogy egy cél elérhető a számodra, és az a cél kívánatos a számodra, akkor lépéseket is teszel, hogy elérd.

Mégis sokan halogatnak, álmodoznak, élnek olyan életet, aminek köze sincsen ahhoz, amit elképzeltek maguknak.

Mert elhitették velük, hogy nem érdemes dolgozni érte. Vagy akár azt, hogy a siker valami mocskos dolog, amit csak bűnözéssel lehet elérni.

maxresdefault

“‘Szóval azt mondja, hogy a pénz minden gonosz gyökere?’ kérdezte Francisco d’Anconia. ‘Gondolkozott már azon, hogy mi a pénz gyökere? A pénz az anyagi formája annak az elvnek, hogy az emberek közti cserének kereskedelem által kell történnie, és értékért értéket kell adni.’

‘Amikor pénzt fogad el az erőfeszítéséért, akkor abban a hitben fogadja el, hogy mások erőfeszítésének termékéért fogja elcserélni. Nem a fosztogatók vagy az ügyeskedők adnak értéket a pénznek’

‘A pénz azt a felismerést követeli, hogy az embernek a saját javára kell dolgoznia, nem a saját kárára. A saját épülésére, és nem a saját pusztulására-hogy a közös pont a emberek között nem a szenvedés elcserélése, hanem a javak elcserélése. A pénz azt követeli, hogy ne a gyengedésed add el az emberek hülyeségének, hanem a tehetséged az ő érdekükben; és azt követeli, hogy önnek nem a legrosszabbat kell megvennie tőlük, hanem a legjobb erőfeszítéseik gyümölcsét.'”

Ez egy részlet Ayn Rand: Atlas Shrugged c. könyvéből, ami számtalan dollármilliárdos szemléletét formálta.

Egy dolog miatt: ez a könyv a legjobb példája annak, hogy az embernek a saját javára kell dolgoznia. Nem mások kárára, hanem a saját javára. Máshogy képtelenség haladni.

Ahogy az oslói videóban említettem: a legetikusabb, legracionálisabb, legtöbb értéket teremtő dolog, amit tehetsz, hogy sikeressé válsz, és utána segítesz másoknak.

Az élet értelme a boldogság

Tökéletesen egyetértek azzal, hogy az élet értelme a boldogság keresése, csak szemmel láthatóan a legtöbben rosszul definiálják a boldogságot.

Egy egész estét végigdolgozni és haladást érni el az életben, közelebb visz a boldogsághoz, mint egy tengerparti nyaralás valaha is fog.

Nemrég Kid Cudi (egy híres DJ, ne aggódj, ha nem tudod kicsoda), megosztotta a rajongóival, hogy az egész pályafutása során depressziós volt.

Persze mindenki biztosította az együttérzéséről (nyilván ezeknek az embereknek a 99,9999%-uk soha nem beszélt vele), de a kérdés akkor is megmarad:

Miért van az, hogy egy ünnepelt “sztár” depressziós? Hát a mai világban nem pontosan ez a boldogság legjobb példája?

Utazni a világot, milliók által kedvelve lenni?

Ez a példa egyáltalán nem egyedi. Számtalan depressziós embert találsz a celebek között (és ezek csak azok az esetek, amik kiderülnek).

Nekem van egy teóriám erről: a modellek, színészek, énekesek, DJ-k azért lesznek az átlagnál sokkal gyakrabban depressziósak, mert milliók imádják őket, de nekik fogalmuk sincs, hogy miért.

Nem tettek semmit, amivel ezt kiérdemelték volna, és ők pontosan tisztában vannak ezzel.

A munka 99%-át más végzi el: forgatókönyvírók, menedzserek, producerek stb… A legtöbb zene egy másik zenének a koppintása.

Egy modell nem csinál semmi mást, csak a természetes adottságaival él.

Gondolj bele, hogy mennyi énekes váltott színészi pályára, és megérted, hogy igazából milyen borzasztóan “komoly” szakma egy hollywood-i filmben szerepet játszani (természetesen mondjuk egy színház nagyon más tészta).

És ezért imposztornak érzik magukat.

Ahhoz, hogy egy igazán boldog életet élj, értéket kell teremtened.  Az, hogy sokan like-olják a képeid, nem tudja ezt elérni.

Korábban is többször és hosszasan írtam a hedonikus és eudaimónikus boldogság közötti különbségekről.

Mégis sokszor találkozom azzal, hogy valaki azt mondja nekem, hogy azért nem vág bele valamibe, amiről tudja, hogy jobbá tenné az életét, mert nem elég kényelmes. Mert áldozatokat kellene hozni érte.

Bocsánat, de ez így egy egyenes út egy gagyi élethez.

Amíg valaki azzal a hiedelemmel bír, hogy a célja az életben, hogy maximalizálja a kényelmet, addig nem fog dolgozni nagyobb célok elérése felé, nem fogja fejleszteni a készségeit.

Mert ezekhez pont a kényelemről való lemondásra lenne szükség, szóval érdemes felülvizsgálni, hogy neked is fontos dolog-e a kényelem?

Mert lehet, hogy ez a hiedelem tart vissza minden álmodtól.

Ezért mondom azt, hogy ha nem akarsz annál többet, mint egy átlagos életet élni, akkor foglalkozz nyugodtan a pozitív gondolkodással: hozzá fog járulni az életedhez.

De ha valami többet szeretnél, akkor rengeteg negativitást is be kell tudnod vállalni.

Ez nem jár örömérzettel, hanem sokkal inkább egy jólétnek, megelégedettségnek lehet nevezni.

És EZ az igazi boldogság, de ahhoz, hogy valaki elérje, pont arról kell lemondania, amit a köztudat boldogságnak nevez.

A dolgoknak jól kell alakulniuk

Az elmúlt 5 évben rendszeresen alakultak szerencsétlenül a dolgok, amik arra kényszerítettek, hogy kétszer keményebben dolgozzak, mint korábban. Szívás, nem? Miért nem lehet csak hozni azt, “amit kell”, és azzal haladni?

Igazából pár hónap távlatából visszatekintve mindig az volt a következtetés, hogy a problémák elmúltak, viszont köszönhetően a kihívások miatti extramunkának, én lényegesen előrébb tartok.

Lehetséges lenne, hogy a legnagyobb szerencse, ami történt velem, azok a szerencsétlenségek voltak?

Van mindenkinek a fejében egy elképzelés, hogy “hogyan kell alakulnia az életének”, “mi a siker”, és ahogy látod a cikkben eddig elég sok erőfeszítést tettem, hogy eljussunk addig a következtetésig, hogy ez az elképzelés többnyire egy címeres hatökörség.

Nemrég egy rossz döntés miatt elpazaroltam 200e forintot, teljesen feleslegesen. Ez rossz?

Abban az esetben nem, ha az ebből nyert tanulság megakadályoz egy 2 milliós veszteséget (és hidd el, megtettem a szükséges lépéseket, hogy ne kövessem el újra ezt a hibát:)).

Tanulópénz mindenképpen kell, valamilyen formában.

Egyszerűen az elképzelhetetlen, hogy egy csendes folyón eltutajozol a Siker Birodalmába (bármit is jelentsen ez a számodra-illetve a fentiek miatt minden bizonnyal úgyis újra fogod értékelni).

Amíg el van könyvelve a fejedben, hogy a haladás az, amikor jó dolgok történnek, addig mindig tartózkodni fogsz a kihívásoktól.

Mert azokban kódolva van, hogy néha nem alakulnak jól a dolgok.

Kábé 2 éve azt mondtam, hogy minden bizonnyal, ha valaki kiürítené a számláimat, eltüntetné az e-mail listámat, és törölné az eddigi munkásságom minden nyomát, az annyira erősen tolna afelé, hogy a következő szintre léptessem az életem, hogy újabb 2 év múlva előrébb tartanék, mintha ezek az erőforrások megmaradnának.

Én úgy vágtam bele a vállalkozásomba, hogy semmit és senkit nem tudtam kifizetni-tehát magamnak kellett megoldani a részfeladatokat.

Szívásnak hangzik, nem?

Nehéz volt, de mostanra azonnal fel tudok sorolni 5 olyan készséget, amiből jól meg tudnék élni (online marketing automatizálás, videókészítés, értékesítési szövegírás, tartalommarketing, webdesign).

Ahogy el tudod képzelni, nem sok kétségem van a jövőmmel kapcsolatban.

A mai világban (elméletben) tökéletesen reális az, hogy évente megtanulsz mondjuk egy új nyelvet (miután egyet megtanultál, a többi lényegesen egyszerűbb), vagy 0,5-1 év önképzéssel eljutsz egy olyan szintre egy értékes készség alkalmazásában, hogy meg tudj élni belőle (és utána egyre jobb leszel benne).

De mégse teszik ezt a legtöbben. Azért, mert tartanak attól, hogy sok energiát invesztálnak valamibe, ami aztán “nem alakul jól”, és elvesztegetik azt az időt. Szóval inkább elvesztegetik a fél életüket.

Ez azért van, mert a társadalom legtöbbször egyszerűsít. A tengerparton lenni jó, nehézségekkel szembesülni rossz.

Ha sokat kell dolgoznod, az rossz, mert a munka egy szükséges nehézség.

Ez az egész baromság.

És részben ez az, amiért nekivágtam a világnak, hogy megmutassam, hogy nem az ember nem jut el idáig úgy, hogy napi 3 órát a híreket olvassa, 4 órát pedig a mobilján játszik, aztán  a fizetését elszúrja valami hülyeségre.

Konklúzió

Elég sok elképzelhető út van, ahogy valaki fel tud építeni egy klassz életet, de egyszerűen azt csinálni, mint mindenki más, nem fog működni.

Fent felvázoltam 5 olyan gondolatot, ami láthatatlan kézként a helytelen irányba tereli az embereket.

Komoly előrelépés lehet, ha azonosítod ezeket magadban: hogyan jelent meg ez a közelmúltban? Milyen példákat találsz erre a gondolkodásmódra a saját életedben?

Nem véletlen mantrázom annyira sokat ezt a “tekints madártávlati szemszögből az életedre” gondolatot.

Ha megtanulsz angolul, és megtanulsz mondjuk keresőoptimalizálni, akkor lényegében készen vagy az élettel, garantálva van, hogy jól meg tudsz élni.

Nézd: soha nem a lehetőségekben van szűkösség. A hiányzó plusz a legtöbb esetben az, hogy TE nem teszel lépéseket, a fenti gondolatok miatt.

A megoldás elég egyszerű: tegyél lépéseket.

Ha szeretnél egy kis segítséget, akkor csatalkozz a TACIT Pro-hoz. Ez a tréning tartalmazza azoknak a készségeknek a gyakorlását, amiket én a legfontosabbnak tartok az életben való haladáshoz.

Ezzel a tréninggel töltöttem a legtöbb időt, és a legjobb munkámnak is tartom. Csatlakozz most 15+ órányi tréningért a legjobb oktatóvideóimból!

untitled-design-19

Töltsd le az e-bookom!

Összeszedtem az 10 legjobb produktivitási eszközt és módszert, amik valóban működnek a mindennapokban. 

You have Successfully Subscribed!